IDÉZET

Minden újszülött érkezése azt jelenti, hogy az Úr még mindig nem ábrándult ki teljesen az emberiségből.
Istenhez akkor jutunk a legközelebb, amikor igazán bajban vagyunk.
Akkor halljuk őt, amikor levetkőzzük büszkeségünket, nagyképűségünket.
Amikor már senkire sem számíthatunk, csak Rá.
Fájdalmas mikor ide jutunk, ám Isten ott van, már vár ránk

Szabó Balázs Rímfa rózsa

Rímfa rózsa...
Kéred?
Ma jókedvű a tollam is
Dalolni volna kedve,
Halvány hangját hallom... hamis,
De belekezd egy versbe:
Ezt a pár sort néked írom
Te kedves ismeretlen,
Ha eldobnád én kibírom
Nem Te vagy az egyetlen,
Ki nem érti kódrendszerem
S nem figyel minden szóra,
Ám, ha mégis itt vagy velem
Tiéd e rímfa rózsa,
Mi egyszerű hangokból van,
Tán illatát is érzed,
Mikor egymás után sorban
Jönnek betűim,
Érted!?
Szabó Balázs

Paul Fort: Évszak-tündérek

Paul Fort Évszak-tündérek

A négy évszak négy tündére
énekórát vesz az égbe,
bodros, nedves, zápor, havas,
hogy még szebb dalokat hallhass.

Évelején, most születtek,
ifjúságuk vígan tombol,
rózsás nyelvek, trombita orr,
nagy fekete gyémánt szemek.

Hajuk gyöngy fõkötõ alatt,
lábukon mókusbõr topán,
sál egyiknek sincs a nyakán,
csivognak, mint a madarak.

Tanítójuk az arkangyal,
bámulja tiszta hangjukat
dicséri: mennyei kardal,
hogy még szebben daloljanak.

Vizsgájukat hogy letették,
azon nyomban földre szállnak,
teli velük az erdõ, hegy, rét,
mindenütt õk muzsikálnak.

Az elsõ trillázik: „Fru, fru”,
a második: „Plik, plok, és plak”,
a harmadik: „Pik, tak, pik, tak”,
a negyedik: „Du, du, tu, du”.

Az elsõ szól: „Szép Kikelet,
én az ég kék tüllje leszek,
csillagfényes éjszakákba
a holdfény selyem uszálya.”

A második: „Nyár, égetõ,
amikor izzik a mezõ,
és aszály sárgul a rögön,
én majd füveid öntözöm.”

A harmadik: „Õsz idején,
hervadás, gyász, nincs is remény,
szomorú szívû emberek,
én együtt sírok veletek.”

A negyedik: „Karácsonyon
jeges minden, a hó szakad,
én az ég melegét hozom
fehér köpenyegem alatt.”

A négy évszak négy tündére
mind a maga idejébe,
dalával mindent átzengve
varázsát hinti a földre.

Horváth Rita A csoda titka

Horváth Rita A csoda titka

A tóparton csendben állok,
talán egy apró csodát várok.

Nézem a vizet ahogy ragyog,
a tükrében én is ott vagyok.

A víz elmossa arcomat,
mint nagyobb hullám a partokat.

Elgondolkodom amíg merengek,
lehet hogy csodák már nincsenek?

S lássuk csak, tán tévedtem,
hiszen a megoldás itt van előttem.

Mert a csodát nem eszik, nem isszák,
és nem is pénzért vásárolják.

Elmosolyodom mert rájöttem,
a csoda bennem van,
csak eddig nem hittem.

Szeress, reszkess

Szeress, reszkess, keress új reményt,
fújj el, hallgass, lásd meg újra a fényt!
Veszíts, válassz, minden út egy helyre visz,
vakulj, égj el, valaki csak benned hisz.
Ákos

Zimonyi Zita: Döntés

Zimonyi Zita: Döntés

ledobom önként viselt testi-lelki erényövem,
megfontolás nélkül kitárulkozom egészen,
átnyújtom magamat: kedvedre időzz bennem,
vedd, ami kell, nem kérek cserébe semmit,
megfontoltan nem méricskélek, latolgatok,
nem hozok írott és íratlan szabályokat,
felajánlom valómat, kezedbe hajtom arcom,
feltétel nélkül megadom szívem birodalmát,
kivártalak: légy világom üres világomban!


KÖSZÖNÖM EDITNEK EZT A VERSET AMIT AZ EGYIK BLOGOMRA KÜLDÖTT

Zimonyi Zita: Csak a kezed súgott reményt

Zimonyi Zita: Csak a kezed súgott reményt


Szemed száz hideg csillaga hullt rám,
s az örökkévalóság kelyhébe zuhantam
a valóságszálak hálóján át.
Közelségedre szívemben felcsendült
a mindenség kék harangja,
s kérdőjelbörtönömből törött szárnyú
Madárként verdestem feléd.

Szavaim szikrái
fénytelenül pattantak le rólad,
kérleléseimből hiába szőttem hálót
a tátongó semmi fölé.
Mozdulataid fagyos torlaszain fuldokoltam,
tétovaságod tengere hűvösen zúdult
akarásom égig érő tüzeire,
s közben lázas szelek lobogtak szerte

Mondatok hóval takart jegén
botladoztam vissza hozzád,
esélyem sikoltva tört kétkedéseiden.
A náladnélküliség kősivatagján
virágot bontottam,

s távol tartó kimértséged
naptalan égboltja alatt hervadtam:
nem fordítottad felém arcodat,
csak a kezed súgott reményt…


KÖSZÖNÖM EDITNEK EZT A VERSET AMIT AZ EGYIK BLOGOMRA KÜLDÖTT

Márton Gábor: Élet

Márton Gábor: Élet
Néha oly értelmesnek tűnik,
oly tökéletes s rendezett,
néha vicsorgó arcok a sötétben,
vak káosz és őrület

Néha látom a rendezettséget
az atomtól a kozmoszig,
de én nem férek a képbe,
a rendszer kilök s eltaszít

Néha egész a peremig jutok,
a megváltás egy karcsapás,
de a part eltűnik előlem,
s feltűnik egy új óceán

Néha a gépek élőnek tűnnek,
s az élők gépeknek,
néha elmosódnak a körvonalak,
csak halvány foltok lebegnek

Néha az egész egy gyönyörű szimfónia,
virágok nyílnak a szívekben,
néha csak torz zörejek halmaza,
görcsös félelem a testekben

Tudom, csupán egy porszem vagyok,
egy kis fuvallat elfújhat,
de ha hangom szabadon engedem,
az istenek is elbújnak

A világ egy hatalmas tükör,
látod benne minden mozdulatod,
az okokat, következményeket,
az életed s halálod

Ha mosolyogsz rá, visszamosolyog,
ha gyűlölöd, gonosz lesz hozzád,
ha közömbös vagy ő sem törődik veled,
de ha szereted, ő is szeret és vigyáz rád

Nyisd ki lelked és megtehetsz dolgokat,
amiket talán senki más, minden olyan,
amilyennek teremted,
Az élet: kölcsönhatás

Nagyon kellemes, szép napot kívánok: Kata

(írta 14 óra személyes oldalaidon )

Ady Endre Hajh Gyerekek

Hajh, gyerekek!...
Hajh, gyerekek, hogyha néha
Pohár mellett elmerengek,
Mind ott vagytok oldalamnál,
Kiket lelkem úgy melenget.
Fölkapom a poharamat,
Koccintanék szépen, sorba, -
Magam vagyok, akkor látom
S égő könnyem hull a borba.

Nagyon szép kis társaság volt.
Egyik léhább, mint a másik.
Átgondolok minden órát
A keserű búcsuzásig...
Mennyi kacaj, mennyi tréfa
Hangzott el a kis szobában,
Nem búsultunk, fülig úsztunk
Borban, sörben, adósságban.

»Ha nincsen pénz, ád az Isten!...«
- És ilyen volt minden elvünk,
Nem gondoltunk soha arra,
Hogy a sorssal harcra keljünk.
Gazdag szívvel, víg kedéllyel
Fittyet hánytunk a világnak,
Ölelkező lelkeink tán
Nem is itt a földön jártak.

Hajh, gyerekek, jó barátok,
Oda szívem reménysége.
Tudom jól: a szép napoknak
Mindörökre vége, vége...
A baráti kedves körből
El kell szállnom, messze szállnom,
Mi marad a drága multból?
- Fájó szív és kínos álom...

De hagyjuk ezt. Nem miközénk
Való ez a méla nóta.
Csakis azért írtam, hogy rám
Emlékezzetek meg róla.
- »Szegény Bandi« - mondjátok majd
»Vajjon merre van az árva« -
- Fujjátok el a nótámat:
»Meghalok én nemsokára...«
Ady Endre


(írta 12 óra személyes oldalaidon )

Az élet

Az élet
Az élet akár egy kártyavár,
Épìted mìg össze nem áll,
Mìg életed,végéhez nem ér,
S eltűnsz,mint egy cìmzetlen levél.

Először leteszed az alapot,
A két legfontosabb lapot.
Megtanulsz,hogyan kell élni,
Megtanulsz olvasni s ìrni.

Majd az alapot bővìted,
Sok-sok lappal szépìted.
Már megtanultál mindent,
Mire az életben szükséged lesz.

Ezekre egy emeletet raksz,
Melyet még biztos kézzel pakolgatsz.
Az életed során kariert épìtesz,
És a csúcs fele törekedsz.

De ahogy egyre magasabb lesz a vár,
Kezed is egyre remegősebb lesz már.
Elkezdesz gondolkodni a bukáson,
Mi lesz ha lezuhan a rakásod?

Egyszer aztán megremeg a kezed,
Összeomlik az egész eddigi életed,
És kezdheted előlről az épitést,
Mìg életed véget nem ér.

Rainer Maria Rilke - VÉNUSZ SZÜLETÉSE

Rainer Maria Rilke - VÉNUSZ SZÜLETÉSE -

Elmúlt a csüggedt éjszaka, jelek,
nyugtalanság, felrettenések éje -
reggel sikoly vetette föl a tengert.
Amint a jaj lassan elhalt s az ég
alján a sápadt nap pirulni kezdett
s lehullt a néma, haljárt, mély fenékig -
a tenger szült.

Az első napsugár ragyogva tört meg
a széles hullámöl habján s a szélén
ott állt a lány: nedves, zavart, fehér.
Amint a zsenge zöld levél mozog,
nyújtózik s fodrát lassan szétteríti,
úgy tárta ki testét a lenge szélbe
s ölelte az érintetlen szelet.

Mint páros hold, úgy úsztak fel a térdek,
s a combok felhőjében elmerültek,
az ikrák keskeny árnya visszahullt,
a láb is megfeszült és fényt kapott,
s az izmok éltek, mint a szomjazónak
kiszáradt torka.

És a medence kelyhében a test
pihent, mint friss gyümölcs gyermek kezében.
Szűköblű köldök serlegébe bújt
e fénylő élet egyetlen homálya.

Alatta egy kis hullám fénybeszökkent,
kitartón tört az ágyéka felé,
hol csöndes harmat hullott néha még.
De áttetszőn és árnyéktalanul, mint
a nyírligetek tavasszal, meleg,
csupasz volt s rejtetlen az öl.
Már fürge mérleg karjaként a vállak
egyensúlyban álltak a nyurga testen,
mely csipőből vízsugárként szökött fel,
karjai hosszán tétován lehullva
és gyorsabban hajának telt esésén.

Az arc is lassan felmerült esett
tartásából, a csökkenő homályból;
tisztává, vízszintessé magasult.
Szorosra-zártan követte az áll.

Majd kinyujtózott sugárként a nyak,
s - virágok szára, melyben nedv kering -
két karja úgy nyúlt ki, akár fehér,
partra áhító hattyúk szép nyaka.

És jött az első lélegzet e testnek
hajnalsötétjén, pirkadati szél.
Ér-fáinak sok finom, gyönge ága
susogni kezdett s mélyei fölött
áradva, zúgva indult meg a vére.
És ez a szél nőtt, újuló erővel
immár az új keblekbe behatolt
s úgy betöltötte fuvallata, hogy
távoltól duzzadó vitorlaként a
könnyűtestű lányt ez hajtotta partra.
Így ért az istennő a földre.

Nyomában,
míg gyorsan tovatűnt az ifju parton,
egész nap bódult cserjék és virágok
éledeztek, mint ölelés után.
De ő már messzejárt, már elfutott.

A legnehezebb déli órán ujra
magasra csapott még a tenger és
egy delfint vetett partra ugyanitt.

Holtan, véresen, felhasítva
- Ezzel, a számomra csodálatos verssel kívánok nagyon szép napot. A kávém repül az éteren keresztül, most kivételesen Tiramisut is sütöttem. Fogadd szeretettel,

Soha ne légy szomorú

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.

A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.

Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.

Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.

Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.

Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.

Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.

Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

ismeretlen szerző

Beliczay Bese :Remény

Remény
Hazug érzés,
mégis sokan keresik.
Sokan mint a havi vérzést,
talán annyira szeretik.
Elejében fényesen ragyog.
Mutatja kijelölt utad.
Nevetve nézi boldog arcod,
és uticélod felé mutat.

Mikor a cél elúszott,
ő elfordul és háta mögött
elejt egy búcsúszót,
majd a markában röhög.
A földre rogysz, hogy ismét
oly könnyűszerrel átvert.
Szádban érzed mérgét,
mit titkon neked kevert.

Tovább éled szürke életed,
míg nem találsz újabb célt.
Tudod, hogy a remény átver téged,
de oly édesen kacsint feléd ismét.
Belemész a játékba, mit már élvezel.
Olyan jó reménykedni, hagyni magad.
Figyelni az agyadba általa iktatott képeket.
Érezni, ahogy édes nedüjével itat.
Beliczay Bese



(írta 1 nappal ezelőtt személyes oldalaidon )

Mahatma Gandhi IDÉZET

“Nincs semmi, ami oly mértékben pusztítaná a testet, mint az aggodalom, és ha valaki hisz Istenben, akkor szégyellheti magát, ha bármi miatt aggodalmaskodik.” (Mahatma Gandhi)

Kovács Gyula :Az élet

Az élet
Egy érzés suhan át fáradt agyamon,
Hogy ezen a földön miért vagyok.
Szenvedés, és halál mit látni nap mint nap,
S az ember mindig mindent csak tagad.
Szerelem mi éltet, és erőt ad a holnaphoz,
S a barátok kik szava reményt hoz.
hogy van értelme itt lennem és folytatnom tovább,
Mert engem itt várnak még a barátok, szerelem és csodák.
Kovács Gyula

Nem tudom neked adni a napot

Nem tudom neked adni a napot,
De tudok adni egy pillanatot,
Mikor megállíthatod a rohanó időt,
Kiszakítva belőle minden erőt.
Nem tudom a napot neked adni,
Sugarával meleget árasztani,
De elküldöm neked szívem melegét,
Áldásként küldöm, legyen a tiéd.
Nem tudom a napot adni neked,
De adom a szeretetemet,
Ha fontos neked, kezedbe veheted,
Ha megérintett, magaddal viheted.
A napot neked adni nem tudom,
Hiszen nincs is saját napom,
De van egy kis lángom, csak neked,
Amely szeretetedért tőlem egy köszönet.

(írta 2 nappal ezelőtt személyes oldalaidon )

IDÉZET

"Higyj a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel mások is ebben fognak hinni.Higyj a csodában, mert teli van vele az élet, de ami a legfontosabb higyj önmagadban, mert odabenn a lelkedben rejtőzik a csoda, a remény, a szeretet és a holnap álmai."
Jöttem kellemes estét kívánni!

(írta 2 nappal ezelőtt személyes oldalaidon )

Szilágyi Domokos: REGGELI VERS

Szilágyi Domokos: REGGELI VERS

Álmos a, morcos a képe az égnek:
Szunnyad a sokszemű, távoli menny.
Rajta a csillagok már alig égnek, --
Hold koma, menj te is, hogy lepihenj.
Ballagok. Arcomon még ül az álom,
Fújja a hajnali friss fuvalom.

Megbújik ajkamon és szempillámon,
S ottmarad, bárhogy is zavarom.
Utcai villanyok fénye kialszik,
Ébred a város is mind hamarabb,
Gépkocsi távoli-halk zaja hallszik,
S már hunyorogva föl is kel a nap.

Szép ez a reggel, az új nap az égen,
Elhagy az álom, friss a szemem.
Indulok is.
Kövön dobban a léptem --
Tárt kapuval fogad az egyetem.

Ezzel a számomra kedves verssel,
kívánok nagyon boldog hétvégét.
A kávé útban feléd, ablakodat tárd ki,
nehogy kárt tegyen benne. Puszi Ili.

William Blake:Madárszerelem

William Blake (1757-1827)
Madárszerelem
"Hol a hazád, mondd, madár! s este milyen tanya vár? Milyen fészek, milyen lomb? Oh te rétek dísze, mondd!" "Áll egy szép fa társtalan: ott búsulok egymagam. Hajnal issza könnyemet, este nem hoz örömet." "Én meg téged kivánlak, kincse-hangja a nyárnak; nappal erdőn kószálok, éjszaka sirdogálok." "Énérettem sirdogálsz? Engem kivánsz? Engem vársz? Bánatomnak vége hát! Óh szerelmes jóbarát!" "Gyere hí csöpp lugasom, zöld falomb közt, magoson. Öröm szárnyán röpülünk, virág alatt megülünk." -

Mostanában nem jöttem, mert nem voltam gépközelben.
Ezzel a nagyon szép verssel szeretnélek kárpótolni a reggeli kávék elmaradásáért. Legyen nagyon szép délutánod, puszi Ili.

DÉVÉNYI ERIKA:Nem tudom neked adni a napot

Nem tudom neked adni a napot,
De tudok adni egy pillanatot,
Mikor megállíthatod a rohanó időt,
Kiszakítva belőle minden erőt.
Nem tudom a napot neked adni,
Sugarával meleget árasztani,
De elküldöm neked szívem melegét,
Áldásként küldöm, legyen a tiéd
Nem tudom a napot adni neked,
De adom a szeretetemet,
Ha fontos neked, kezedbe veheted,
Ha megérintett, magaddal viheted.
A napot neked adni nem tudom,
Hiszen nincs is saját napom,
De van egy kis lángom, csak neked,
Amely szeretetedért tőlem egy köszönet.
/Dévényi Erika/

Müller Péter: Örömkönyv RÉSZLET

Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így működik. Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az.” (Müller Péter: Örömkönyv

Nagy Zoltán - Emeld szived a csillagok fölé

Nagy Zoltán - Emeld szived a csillagok fölé

Emeld szíved a csillagok fölé:
Szúnyogdöngés lesz ott a földi lárma;
Emlékeknek száll hattyúfellege
És énekel a csendnek csalogánya.
Létünk csak szikra két sötét között,
Lobbanjon hát, mint villám éji tájon!
A mindenség fényénél felragyog,
Egy percre csak, hogy mindörökre fájjon.
Szívünk legyen friss harmatos csokor,
Pipacshoz kössünk kék katángot társul
S a bánkódó, elcsüggedt, szomorú
Istennek nyújtsuk fel vigasztalásul.
Időnk lejár, nyíljon hát mosolyod!
Siker, kudarc: zavaros Isten-álom,
Az életem egy futó gondolat
Míg szépséged átvillan a világon.

Holdfénytánc

Holdfénytánc
Holdudvarban
Holdfénylány,
esti holdfény táncot jár.
Illeg-billeg,
perdül-fordul míg a vén
Hold szundikál.
Körben tipeg csendesen,
hajladozik kecsesen,
hodfényből szőtt ruhácskája,
selyem haja meglebben.
Holdfénylányka
lágy zenére fellibben
a kerek égre,
Hold ezüstjét hinti-szórja,
álmainkba belelopja.

Harriet Lerner IDÉZET

“Valahányszor új helyre jutunk, új világ ébred bennünk is. A változással és fejlődéssel szükségszerűen együtt járó szorongást elkerülendő, sokszor csökönyösen ragaszkodnánk a megszokotthoz. A veszélytelen egyformaságba csimpaszkodva mindent és mindenkit szeretnénk olyan biztosra venni, mint a napfelkeltét, olyan állandóan tudni, mint a csillagokat. De nem lehet. Az élet folyamat, mozgás, átalakulás. Bármennyire szeretetnénk „visszatartani a hajnalt”, a változás az egyetlen, amiben biztosak lehetünk.” (Harriet Lerner)

Pearl Buck Az álmok sohasem hazudnak

Az álmok sohasem hazudnak. Súgnak odaföntről igen. Ezt már megéreztem néhányszor.
“Oly sokféleképpen össze lehet törni egy szívet. A mesék teli vannak szerelemtől összetört szívekkel, pedig igazán csak az töri össze a szívet, ha elvesszük tőle az álmokat - legyenek azok bármilyen álmok.” (Pearl Buck

Sipos Emese:Csodaszőnyeg

Csodaszőnyeg
Elmentem a piacra szőnyegeket venni,
Sétálgattam, nézelődtem, nem találtam semmit.
Egyszer csak megláttam egy szőnyeget.
Odamentem s megkérdeztem,
Miféle darab ez?
Azt mondták, hogy csodaszőnyeg.
Nem hittem a fülemnek.
Kérdeztem, hogy miért adja?
- Egy csupor mézért.
Szólt a hang.
Odaadtam s elmentem.
Aztán ráültem a szőnyegre.
Nem mozdult az meg, semmit.
Mondtam neki: gyí, futás!
De még mindig csak egy helyben állt.
Beletettem egy zacskóba, s visszaadtam az árusnak.
Nevetett és ezt mondta:
- Nem úgy kell azt! Figyeljen csak!
Ráült és csak ennyit mondott,
Nem is mondott, csak gondolt.
Hogy mit, azt én nem tudhatom.
Aztán leszállt, s megszólított:
- Ahogy ráül, csak a vágyán gondolkodjon!
Repülni fog oda, ahova gondol.
- Rendben. - mondtam, s közben a szőnyeget fogtam.
Ráültem, és arra a helyre gondoltam, melyen nyáron voltam.
A szőnyeg megmozdult, s megijedtem.
Aztán már csak ezt kiáltottam:
- Ég veled és köszönöm a szőnyeget.
Sipos Emese

Pete Margit :Figyelj!

Figyelj!
Idefigyelj,
de nagyon,
most mondom,
ha akarom,
de csak akkor akarom,
ha idefigyelsz nagyon.

Ugye, figyelsz már nagyon?
De még jobban akarom,
mert mondani akarom,
csak figyelj,
figyelj nagyon!

Azért van fej nyakadon,
hogy figyelni tudj nagyon;
és ha már figyelsz nagyon,
fejed figyel nyakadon.
Látom, figyelsz már nagyon.

Jól van, épp` ezt akarom,
éppen mondani akarom,
most már jól figyelsz,
nagyon.

Én már nem is tagadom,
jobban nem is akarom,
hogy figyelj.

Nem tagadom,
mert végre mondani akarom!
Figyelni nehéz nagyon?!
Éppen mondani akarom:
FIGYELMES LÉGY!
EZT AKAROM!
Megmondtam.
Jegyezd meg, nagyon!
Pete Margit

(írta nap 23 Június személyes oldalaidon )

Ma hozzám beszélt

Ma hozzám beszélt

Az Élet… nem mesélt
Rosszat, csak szépet.
Velem álmodott a Hajnal,
Csendben kísért el gondolatban,
Festett lelkembe fényt,
S arról regélt minden e tájon,
Szeretnek még

Madách Imre Csillagok.....

Csillagokra néz a gyermek:
"Adj közülük jó anyám-
Mond- hadd játszom vélek én is oly szépen néznek le rám."
"Gyermek messze ég a csillag.
Emberkéz nem éri fel
Ott a szellemek hazája mély titokban ünnepel.
" És a gyermek fájdalommal anyjának karára dül:
"Miért is oly szép a csillag, ha ég elérhetetlenül"
Föltekint könnyes szemekkel, és a csillag im leszáll.
Bájsugáru halvány arca a gyermek könnyében áll.
Néz az ifju lángszemekkel.
Vágyon szivet, vágyva hont.
És e két vezércsillaggal hévvel a csatába ront.
Ah, de látja, lány szerelme
Mint a csillag oly hideg.
S szolgabünnel lelkeikben
Születnek az emberek.
Gyermekálma jő eszébe
Hü anyáért néz körül.
Édes anyja már csak a föld,
Felzokog s ölébe dül.
És leszáll a csillag ujra,
Sirja ormán ott viraszt.
Óh való-e most, vagy ujra
Egy könyü rajzolja azt?
/Madách Imre/ Csillagok

(írta nap 23 Június személyes oldalaidon )

Bajza József A BOKRÉTA.

„Bajza József -A BOKRÉTA.

«Zeng a lant, oh nyíljatok meg,
Nyíljatok meg ablakok!
ntsetek tetszést dalomra,
Égi szemcsillagzatok!»
S ím megnyíl a titkos ablak,
Kis kezecske nyúl ki rajt,
Egy virágbokréta száll le,
S kedves szó, mely így sohajt:
«Vedd e köny-nevelte rózsát,
Véle tiszta szívemet:
Érted lángol, érted él az,
Míg a sír el nem temet.»”

Ezzel a nagyon szép verssel kívánok
áldott új hetet, szép napot.

A kávém mellé a puszi is száll az éteren át, Ili.

(írta nap 23 Június személyes oldalaidon )

Dante IDÉZET

Oly furcsák vagyunk mi emberek:
A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Egymásról azt hisszük, boldog talán,
S írígykedünk egy-egy boldog szaván.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
Gondolatai tiszták, szabadok.
S nem vesszük, dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Különösen vagyunk mi emberek.
A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Hazugság az egész életünk,
Hisz akkor is sírunk, ha nevetünk"
(I)
Kellemes napot!Puszi Tina

(írta nap 23 Június személyes oldalaidon )

ÁLMODJ !!

ÁLMODJ !!

Álmodj boldogat, álmodj szépet,
álmodj igazra váló meséket.

Álmodj barátot, melletted állót,
álmodj hű társat,el sose válót.

Álmodj táncot,mi magasba emel,
álmodj táncost, ki szivednek felel.

Álmodj utakat, messzi világot,
álmodj szivedben nyiló virágot.

Álmodj szabadot, álmodj szárnyalást,
földhöz nem kötve...

Álmodj hát jővőt, álmodj szépet,
álmodj igazzá váló meséket!

(írta nap 22 Június személyes oldalaidon )

Jó éjt vers

Jó éjt vers

Ha most elalszol, repülj egy világba
az álom szárnyát szélesre kitárva
suhanj a széllel az éjszakai égen,
s a csillagokat kerülgesd ki szépen.



Suhanj úgy mint még soha, repülj
boldogan, s mindennek örülj,
mi szemed elé tárul az éjszakai tájban,
de pihenj egy kicsit a hold karjában.

Az ezüstös fénybe öltözött fák
boldogan intenek, s ki éjszaka lát
mindenki örömmel köszönt téged,
s csodálják reptedet, s már érzed

a boldog röpködés minden örömét,
mert ez az álom egy csoda lét,
s most én is repülni megyek,
az éj minden szépsége legyen veled!


(írta nap 22 Június személyes oldalaidon )

Székely Magda: NAPON

Székely Magda: NAPON
Az a jó, amikor a láb
tapodhat a forró homokban,
ha napon heverhet a test,
az jó, mikor az ember ott van,
nap, víz, homok, csak az a jó,
ha messze gondtól, gondolattól,
nem élni, csak a bőrön át,
csukott szemmel, az az aranykor.

Egy hang szól: Kiálts!

„Egy hang szól: Kiálts!
Én kérdeztem: Mit kiáltsak?
Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé.
Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az Úr szele. - Bizony csak fű a nép! Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad – szólt a vasárnapi ige.”
– ezzel a szép igével,
kívánok áldott vasárnapot,
a kávé természetesen megy, puszi Ili.

(írta nap 22 Június személyes oldalaidon )

Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak...

"Ki minek gondol, az vagyok annak...

Mért gondolsz különc rokontalannak?

Jelet látsz gyűlni a homlokomra: te vagy magad ki e

jelet vonja s vigyáz, hogy fénybe vagy árnyba játszik,

mert fénye-árnya terád sugárzik.

Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:


rajtam látsz törvényt saját magadról.

Okosnak nézel? hát bízd magad rám.

Bolondnak nézel? csörög a sapkám.

Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;

ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:

mint tükröd, vagyok leghűbb barátod."
/Weöres Sándor/

Szép jó reggelt kivánok

IDÉZET

"Egy társ kell, egy barát ki megvéd,
ki átölel, ki megért,
és segit ha vigasz vagy tréfa kell,
de hagyja hogy éljek szabadon
mint a lélek,
mert igy vagyok csak én."

Felix Dörmann - Amit én szeretek

Felix Dörmann - Amit én szeretek
Szeretem a hervatag ajkú
nárciszt, ha a szirma bíbor
szeretem azt, kit a vad bú,
a sors s a harag letipor.

Szeretem azt, aki sápadt,
a bús-szemû asszonyokat,
akikben az alkonyi lángnak
haló tüze sohse lohad.

Szeretem a puszta kígyóit,
mert mind hûs, sima, ravasz;
a dalt, mibe sírva vívódik
egy messze halál-panasz.

Szeretem a büszke smaragdot,
oly szívtelen és halavány
szeretem, ha sugárzik a partfok
a kékszínû hold sugarán.

Szeretem, ha a bánatos illat
vad, részegítõ, nehéz,
szeretem, ha a fellegekig hat
a vizen a fekete vész.

Szeretem, szerelemmel imádom,
amit senkise szeret,
az én csodaárva világom,
mindazt, ami furcsa, beteg.

(írta nap 21 Június személyes oldalaidon )

Csak ültem a kertben

Csak ültem a kertben, s illatukkal körülvettek a rózsák.

Kedvenc színeimben nyílnak - vörösen, narancsban és citromsárgán.Aztán a petúniák, buja illatú törpe csodák. A fák s a fű, mind hozzáadnak csipetnyi harmóniát.Kezemen érezni a fenyőillatot, mert előzőleg végigsimítottam az ágakon. Semmi nem számít. Megáll most az idő. Kódokkal bővül, s az idegpályákon megül a nyugalom.Egy tétova gondolat, csak csendben szalad: majdnem teljes a boldogság… de mindennek ára van.

SZIA SZÉP ESTÉT

(írta nap 21 Június személyes oldalaidon )

A világon mindenki ...

“A világon mindenki a boldogságot hajszolja - és van is egy biztos mód, amellyel megtalálhatjuk: ellenőrizzük a gondolatainkat. A boldogság nem a külső körülményeken, hanem a belsőnkön múlik. Nem az a tény tesz boldoggá vagy boldogtalanná, hogy mid van, ki vagy, hol vagy, mit csinálsz - csakis az, hogy mit gondolsz minderről. Például két ember lehet ugyanazon a helyen, és teheti ugyanazt egyszerre, mindkettőnek nagyjából ugyanannyi pénze és tekintélye lehet - mégis lehet az egyik szerencsétlen, a másik pedig boldog. Miért? A dolgok eltérő megítélése miatt. Éppen annyi boldog arcot láttam a pusztító hőségben napi hét centért izzadó és küszködő kínai munkások között, mint a New York-i Park Avenue légkondicionált hivatalaiban.” (Dale Carnegie)
Nagyon szép délutánt kívánok! Puszi:Kata

(írta nap 21 Június személyes oldalaidon )

Varró Dániel - Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson

Varró Dániel - Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson

Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson
valahogy mégis elfelejteni,
leírod, aláhúzod, kiragasztod,
szamárfülecskét hajtogatsz neki,

kisimítod, odateszed a székre,
az ágy mellé, hogy szem előtt legyen,
leülsz, kötsz egy csomót a lepedőre,
elalszol, elfelejted, hirtelen

eszedbe jut, felugrasz, zsebre vágod,
a szíved közben összevissza ver,
sehogy sem hiszed el, hogy ott van nálad,

kihúzod, megtapogatod, de mindjárt
el is teszed, és ráhúzod a cipzárt –
mikor megnyugszol, akkor veszted el.


(írta nap 21 Június személyes oldalaidon

Az élet nehéz.

Az élet nehéz.
Nagy igazság ez, a legnagyobb igazságok egyike.
* Mégpedig azért, mert ha valóban beláttuk, akkor már felül is emelkedtünk rajta. Amikor valóban értjük - fölfogjuk és elfogadjuk -, hogy az élet nehéz, megszűnik nehéznek lenni. Mert amint elfogadjuk, az a tény, hogy nehéz, nem számít többé.

GYÖNYÖRŰ HÉTVÉGÉT KÍVÁNOK SOK SZERETETTEL: PIROSKA

Babits Mihály: RÉGI FRISS REGGELEIM...

Régi friss reggeleim nem fogytak el egészen
még néha villan elém bús napjaim sorábul
egy nap mely mint aranyos kapú, vakítva tárul
s jövők nyílt csarnokait igérgeti nekem,

mikor, mint gyermek előtt az almát, tartja sorsom
a célt, és emeli, hogy ne érjem el, de lássam,
s életem vonata áll veszteg unt állomáson:
egyszerre felsüt a nap, s megindul életem.

*

Oh jéggel béllett barlang! résed nyíl, szomorú szív,
melyben benéz a napfény, és lánggá csurran a jég!
Jön egy nemes tanítvány és hozza ifjú szívét, -
jön messze szeretetről levél, izenet, -

jön szomorú baráton, kit vigasztalni vigasz, -
jön Lánykó, nagy szemében hoz huncut örömöket
- mily öröm énnekem hogy öröm vagyok én neked,
s elindítád a lankadt órát, szívemet!

*

S most úgy peregnek azon percek és másodpercek,
mint dobon a diadal! és életem vonatja
zúg boldog völgyeken át, mert mámor gőze hajtja
és izzó drága szívek fűtik, és fut merészen,

és kattog és kanyarog vígan, ütemre, mintha
nem is tátongana mély se balrul ott, se jobbrul,
amelybe belezuhan talán egyszer, ha fordul...
Régi friss reggeleim nem fogytak el egészen.

Nagyon szép szombatot kívánok neked.
Teljen meg a lelked a sok-sok napsütéssel,
mely áradni fog ma rád.
A kávé megy, ablakod tárd ki, Ili.

Radnóti Miklós:Köszöntsd a napot!

Radnóti Miklós
Köszöntsd a napot!

Most már a kezedet csókolom, - így
paraszt bánattal oly szép megállni
a napban, lelkes földeken csörren
ütődő szárba szökkenve a búza!

Nézd! ahol hevertünk eldőlt a szár,
szigorú táblán szerelmi címer, . hogy
bókol a tájék! bókolva előtted
csúszik a porban a messze torony!

Álmos délután jön: csöndben köszöntsd!
csók virágzik ujjaid csúcsán és
tenyeredben megszületik az árnyék!
Te csak köszöntsd! szétnyitott tenyérrel

köszöntsd a napot, mert most még
feléfordúlva állunk és lelkes
földeken, csillanó földeken csörren
ütődő szárba szökkenve a búza!

Bökönyi M:Egy csendes álmot

Bökönyi M:Egy csendes álmot....

Egy csendes álmot küldök feléd
Színeset, tarkát melyben megtalálsz.
Leszek álmaidban szivárvány és
Átsétálsz a tarka csillogás alatt,
Leszek álmaidban csillagfény
Beragyogok lelked ablakán,
Leszek neked kisvirág,
Melyet féltőn ápolsz egy éjszakán,
Leszek neked kismadár, kit
Féltve őrzöl, kezed közé zársz.
Leszek neked tisztavizű forrás
Melyből kortyolgatva szomjad oltod,
Leszek én még szellő, mely
Suhanón csókot hint reád.
Leszek én még világító telihold,
Mely fényével álmodban simogat
És őrzi az álmod, a vággyal teli

(írta nap 20 Június személyes oldalaidon )

IDÉZET

Ha egyetlen célt követsz, mindennél fontosabb, hogy az útra figyelj. Mert az út tanít meg arra, hogyan érj célba. Ha odafigyelsz, minden lépéssel gazdagabb leszel. (...) Az úttól függ, hogy sikerül-e elérni céljainkat. Az út, amit választunk, és az, hogy hogyan járjuk. Azt kell keresni, amit mindennapjaink elfelednek.

(írta nap 20 Június személyes oldalaidon )

Robert Louis Stevenson: A legjobb dolgok mindig a közelünkben vannak

"A legjobb dolgok mindig a közelünkben vannak.

A lélegzet az orrunkban, a fény a szemeinkben, a virágok a lábunknál, a munka a kezünkben, az Igazság ösvénye előttünk.
Ne kapaszkodjunk a csillagok felé, de becsüljük meg a hétköznapi feladatainkat abban a biztos tudatban, hogy a mindennapi kötelesség és a mindennapi kenyér a legédesebb dolog az életünkben."

/ Robert Louis Stevenson /

(írta nap 20 Június személyes oldalaidon

Ne félj!

Ne félj!
Ne félj, hisz nincsen rá okod,
a jövőt úgy sem tudhatod.
Ne sírj, töröld meg szép szemed,
hisz jár a boldogság neked!
Álmodj, egy jobb, egy új jövőt,
most állsz a szép napok előtt.
Ne félj, a jóban hinni kell,
ez már így magában siker!
Szeresd az életet nagyon,
nem baj, ha nem vár nagy vagyon.
Legyél te szerény, kis virág,
melynek viszi a szél az illatát!
Hited te el nem hagyhatod,
égből segítnek angyalok.
Minden öledbe hullik majd,
tudd meg, a vágy magja kihajt!
Kihajt, mint zsenge, kis növény,
övé a langy eső, s a fény...
Fa lesz, s a lombja égig ér,
ne félj, te mindig higgy, remélj!
Csodaszép napot kívánok Neked!

Babits Mihály -Settecento-

Babits Mihály -Settecento-
A rossz szellemtől megszállt szép leány az ágyban fekszik és vacogva reszket; ifjú barát mellette, halovány, exorcizálva hányja a keresztet. A pajkos úrfi egy zúgban kacag, vakít nyakán a fodros csipkegallér. Bőg a vénasszony: »Egy misét, Jakab! Többet ér az üdvöség, mint a tallér!« Káromkodik a gazda s nem felel (Phü! mennyi baj: szárazság, sáska, patkány...) - Ottfön az égen nagy nap ünnepel. S a kövér kandur nyujtózik a padkán A gonosz úrfi esztelen kacag. A barát arca lángol ijedt tűzzel: a rossz szellem szerelmes szavakat, vad szavakat mondat a gyenge szűzzel."

Ezt is nagy költőnk írta. Kicsit megrágandó, de sajnos a mondanivalója a mai napig érvényes, örök érvényű. Péntek reggel van, a hétvége, majd csak délutántól kezdődik, addig még dolgozni kell. Legyen könnyű, szép napotok, talán ma már visszatért végre az igazi nyár is. A kávé repül, ablak ki, nehogy betörjem...puszi Ili.

(írta nap 20 Június személyes oldalaidon )

Lévay László :Még mindig remélek...

Még mindig remélek...
Minden nap egy másikat várok,
Hol kékebb az ég, pirosabb a hajnal.
Szebben süt a Nap, az emberek jobbak,
S nem kell küzdeni annyi búval, bajjal.

Minden nap egy másikat várok,
Okos napot, hol nincsen már talány.
Minden a helyén van, az ember ügyes,
S boldogulhat végre valahány.

Minden nap egy másikat várok.
Bolond fejemmel még mindig remélek.
És sétálok a szép ábrándok útján,
Mert hiszek az emberben, amíg csak élek..
( Lévay László )

(írta nap 20 Június személyes oldalaidon )

Horváth Judit: Szeretet

Szeretet
A szeretet az, ami minden szívet megdobogtat
És minden ember megbolondulhat.
A szeretet az, ami egy embernek nagyon fontos lehet
És a szeretet elmondani szóval nagyon érdekes.
Azt érezni és átélni kell, hogy megértsd mit is jelent!
Horváth Judit

Maurice Maeterlinck: A Kék madarat

„A Kék madarat nem kell távoli országokban keresni. A Kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük mások örömét. Mert a Kék madár maga a boldogság és kalitkája az emberi szív.”

/ Maurice Maeterlinck /

Szabolcsi Zsoka:Szavakra várva.

Szabolcsi Zsoka:Szavakra várva.

Szavakat keresek,
szavakra nem találok
szavak sivatagában
bukdácsolva botorkálok
minden szót sivárnak érzek,
kérdek, kérlelek, várok, féltek;
állok egyhelyben elakadva
szavak erdejében, gondolatok
elágazó szálfái között
keresgélek, találgatok,
alig élek, alig látok,
ki nem mondott tévedések
árnyékában, fába vésett
jelek erdejében; gondok
felhői közt szállok.
Kapaszkodnék, bújnék,
simulnék, menekülnék,
talán megszólalnék,
ha végre magamra találok.

Kellemes napsütéses napot estét,kivánok.
Üdv:Magda

Nyár van, égető meleg

Nyár van, égető meleg, ilyen időben, csak szenvedni lehet.
Hol a hűsítő élet, amely elevenné, virgonccá tehet
Keresed azt a helyet, hol életed újra a régi lehet.
De hol találod ezt meg? Akárhova is mégy, sehol nem leled.
Elbújni hova tudnál ahol békésen tovább nyugodhatnál?
Ó csak verítékezel!
S nem tudod, hogy mit is kezdjél ezzel.
Mert csupa sóhajtás vagy, könyörület szava hagyja el ajkad.
Istenem adj hűsítőt!
Ó ne perzseld fel az éltető erőt!
A sors nagyon kegyetlen, és szembeszállni vele lehetetlen.
Csak egy dolgot tehetel, vársz, és megbékélsz a kínzó meleggel.

Ballasi Bálint

" Ballasi Bálint -
Ebben a Noé bárkájából elrepült galamb állapatjához hasonlítván állapatját, kéri Istent, hogy életének s?r? nagy veszélyiben ontsa reá kedvét, s áldásának bárkájában való béfogadásával mentse meg az sok kísértett?l fejét

Valahogyan így kérte az áldást a költő egy reggelen az éltére. Kívánom neked is, hogy áldás legyen napodon, életeden. A kávé nem maradhat el természetesem, és a puszi is megy,a madaraim csivitelnek rendesen...a levelibékák is ébredeznek, Ili.

(írta nap 19 Június személyes oldalaidon

Szörényi Levente Tolnay Klári : Boldogság

Tolnay Klári : Boldogság

Ha felkel a nap és az égen ragyog
ne kérdezd, miért, én boldog vagyok
Könnyű a lelkem, a felhőkbe száll
bolondos szívem egy csodára vár

Ne kérdezd tőlem, hisz én sem tudom
miért oly vidám az én kis dalom
Félek, kiderül, ha meggondolom
hogy nincs is rá semmi okom

Mert a boldogság
a boldogság az egész más eset
A boldogság,
ha érzed, hogy a közönség szeret
Ó, a boldogság
a boldogság az igazi nagy siker
Amíg élsz
amíg élsz, a tapsot nem felejted el

Hajnali szellő egy titkot susog
ne kérdezd, miért, én boldog vagyok
Vidáman ébred a nyíló virág
zengi az erdő a hajnal szavát

Ne kérdezd tőlem, hisz én sem tudom
miért oly vidám az én kis dalom
Félek, kiderül, ha meggondolom
hogy nincs is rá semmi okom.

(írta nap 19 Június személyes oldalaidon )

A nap elbújt,messze jár már

A nap elbújt,
messze jár már,
helyébe csillogó
Hold jött fel az égre
millió csillag kíséretében.
Meghozva az estét az embereknek,
álomport hintve csillogó szemekbe.
Későre jár, így én is aludni megyek,
de még előtte kívánok jó éjszakát,
és szép álmokat neked!
pusz Viki

Dsida Jenő :Jó Éjszakát!

Jó Éjszakát!
Ezernyi álmos kis madárka
Fészkén lel altató tanyát,
Elrejti lombok lenge sátra;
Jó éjszakát!

Sóhajt a forrás, néha csobban,
A sötét erdő bólogat -
Virág, fa, szendereg nyugodtan,
Szép álmokat!

Egy hattyú ring a tó vizében,
Nádas - homályba andalog;
Ringassanak álmomba szépen
Kis angyalok!

Tündérpompájú éji tájon
Felkel az ezüst holdvilág;
Összhang a föld, egy édes álom-
Jó éjszakát!
( Dsida Jenő )

Gyulavári Petra:Rím nélküli Boldogság

Rím nélküli Boldogság

Régóta fejemben motoszkál egy szó.
Nem ejtem ki elégszer.
Nem gondolok rá elégszer.
Nem érzem, nem látom napjaim sivatagában.
Pedig ott van. Hozzám tartozik.
Szellemem mozaikja.
Suttog a lelkemben.
Ez melengeti arcom és szívem.
Ez a mosolyom forrása.
Ez sarkall nevetésre.
Ez hajt a célokhoz.
Ez a létem fő értelme.
Ez a szó, amivel nem törődtem.
Nem vettem tudomásul bennem növekvő erejét.
De a kacagásom megmutatja,
Hogy bár annyi gondot lát szemem,
S gyakran elmélyül a sötét tengerben,
Én mégis napról-napra, újra és újra:
Boldog vagyok!
Gyulavári Petra

Nézz fel az esti égboltra a vén

AZ ÉJSZAKA SZÉPSÉGE


Nézz fel az esti égboltra

a vén Hold ezüstösen fénylik

arany csillagok ragyognak körötte

az éj mélysége szellő szárnyán ring


fénybogarak táncolnak, villódznak

majd teljes némaságba borul a táj

csipkés árnyak borítják be a kertet

az éjszaka szépsége mámorítón leszáll

Móra Ferenc: A csókai csóka

Móra Ferenc: A csókai csóka

Csókai csókának
mi jutott eszébe?
Föl szeretett volna
öltözni fehérbe.
Unta szegény jámbor,
hogy ő télen-nyáron,
örökkön-örökké
feketébe járjon.

Ahogy így tűnődik
ághegyen a csóka,
arra ballag éppen
Csalavér, a róka.
Attól kér tanácsot,
mit kellene tenni,
hófehér galambbá
hogy kellene lenni.

"Nincsen annál könnyebb -
neveti a róka -,
fürödj meg a hóban,
te fekete csóka!
Olyan fehér galamb
lesz rögtön belőled,
hogy magam se tudom,
mit higgyek felőled."

Nagyeszű rókának
szót fogad a csóka,
nagy vígan leugrik
az ágról a hóba.
Az orra hegye se
látszik ki belőle,
kérdi is a rókát:
mit hisz most felőle?

"Azt hiszem, galamb vagy" -
csípte meg a róka,
s csapott nagy ozsonnát
belőle a hóba.
Róka-csípte csóka,
csóka-csípte róka -
így lett fehér galamb
a csókai csóka.

Múlik az élet

Múlik az élet

Jó ez a lét, de vajon mire, hogyha öröm sose látszik.
Bánatos árnyat idéz…
Dráma csupán az egész.
Bájos a rózsaszirom puhasága, de illata bódít.
Szára bizony tövises – ujjadon érbe sebez.
Halk zene szól a fa ágai k
özt suhanó üde széltől,
Ám ez az őszi zenész már kopasz ágat igéz…
Csörren a lépte a száraz avarban a kis cinegének –
Halk szava ég fele száll – ó, hova tűnt el a nyár?
Múlik az élet ezer sebet ejtve az emberi léten…
Arcon a rajzolatuk, ráncokon játszik a múlt.

Vidám szép napot kívánok üdv:Zsuzsi

(írta nap 18 Június személyes oldalaidon )

Márai Sándor: Füves könyv - Az igényről

..És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre.
Ez a legfontosabb.
A tömegek világa csak moho de nem igényes.
Te maradj mértéktarto és igényes. ...
Ne finyásan és orrfintorogva válogass,
hanem szigoruan és könyörtelenül.
Nem lehetsz elég igényes erkölcseikben, szellemiekben.
Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez érték, ez vacak.
Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot."

(írta nap 17 Június személyes oldalaidon )

Nem üres a lélek, nincs néma tükör

Nem üres a lélek, nincs néma tükör,

Nem vétek az élet, s nincs az mi gyötör...
Legyen márvány, legyen porcelán,
szegd fel fejed, s nézd a Napot,
Porrá omlik az idő oltárán,
merj, küzdj, s álmodj nagyot.

Minden rossznak vége lesz,
szemedben öröm ragyog,
Bízz magadban, nyisd lelked,
S élj boldogan, ahogy a
"Nagyok".
JÓÉJSZAKÁT

(írta nap 17 Június személyes oldalaidon )

IDÉZET: Nézz magadba

Nézz magadba s azután nézz az égre és halkan, csendesen mondd ki a szót :
Köszönöm. -
S a pillanatban, mikor ezt kimondtad, megtelsz hittel, megtelsz örömmel, megtelsz hálával, megtelsz erővel, megtelsz szeretettel:
betelsz az Istennel

Mirage Barátság

Mirage

Barátság

Mi a barátság
Kérdezem én
Kinek barátja
Boldogan él.

A barátság egy szó mely többet és az életnél.
A barátság egy érzés, mely örökké él.
A barátságot nem lehet leírni se elképzelni.
Egy érzés mely leírhatatlan s mefoghatatlan is.

Ha barátod van
Rászámíthatsz
Segít neked,
S te s segíthetsz.

A barátság egy fogalom melyet
Megfogalmazni nem lehet.
Mely örökké él,
És végig kísér.

(írta nap 17 Június személyes oldalaidon )

Budai Zolka : Elindultam egymagam

Elindultam egymagam
Nekivágtam egymagam e hatalmas világnak,
Búcsút inték egyszer s mind a születési háznak!
Apám, anyám, lássátok, útnak indult fiatok,
S haza néktek azt üzeni, rá vizet igyatok!
Anyám, tudom, a te lelked mint fáj majd miattam,
Óvó szíved még az utcánk végin megsirattam!
Apám, te se mutasd magad kőszívű léleknek,
Ne fojtsd el majd könnyeid, ha szemedbe tévednek!
Elindultam egymagam, - de néktek nem is szóltam.
Mikor jut így eszetekbe, hát fiatok, hol van?!
Mert ej, csúnyán néznek már a messzi dombok, hegyek!
S mindjárt sötétedni is fog, - jobb, ha haza megyek.

Budai Zolka

Müller Péter: Szeretetkönyv Kétféle beszélgetés van.

“Kétféle beszélgetés van.

Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok - színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő. Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá. Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barát­ra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki. A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka.” (Müller Péter: Szeretetkönyv)
Szép napod legyen! Kata

(írta nap 17 Június személyes oldalaidon )

Kányádi Sándor: Költögető

Kányádi Sándor: Költögető


Hajnalonta engemet
gerle-galamb költöget:
jó reggelt,
jó reggelt,
mindenki már rég fölkelt.

Rá a rigó: föl bizony,
gyöngyös harmatot iszom,
hű de jó,
hű de jó,
harmaton él a rigó!

Cserépen a verebek
kenik-fenik csőrüket:
csiri-csűr,
csiri-csűr,
csak így telik meg a csűr.

De a szarka rájuk reccsen,
hogy egy kicsit csendesebben:
csöndesen,
csöndesen,
nem süket itt senki sem!

Túl a vizen valahol
kakukkmadár kakukkol,
kakukk szól,
kakukk szól,
túl a vizen valahol.

(írta nap 17 Június személyes oldalaidon )

Juhász Gyula Néhanapján

„Juhász Gyula - Néhanapján -

Szerény voltam világéletemben,
Mindenben az egyszerűt kerestem,
Muzsikában mezei Tilinkót,
Borban is csak a homoki vinkót.

Úri néppel nemigen kezeltem,
Kiskocsmában mulatott a lelkem,
Nagyvárosnak nem lettem lakója,
Hegyek alján jobb nekem a róna.

De azért van bennem büszkeség is,
S néha szűk még a csillagos ég is,
S úgy nézek rá gőgös hatalomra,
Mint Mózesre az Úr csipkebokra.”

(írta nap 13 Június személyes oldalaidon )

Más mit álmottam,

Más mit álmottam,
Más mit megkaptam,
Mert az élet sem hoz túl sok meglepetést,
Ezért mondom azt légy boldog ahogy élsz

Volt mit elhittem,
Volt min elbuktam,
Van hogy az igazság áll száz korhadt oszlopon.

És én szétteszem kezem,
Lelkem védtelen,
Védj meg ezért,
Nem sok kell néhány szó
S a barátság még jó

Úsztam csapdákon át lázakon s kínokon
Zászlóm vészjelekkel a holnapnak itt hagyom
Ne bánd szét tárt két kezem
Megvan már helyem
Megvan az út tűz vagy jég
Nincs túl messze már hogy ítélj

Ezért szétteszem kezem lelkem védtelen
Védj meg ezért nem sok kell
Csak pár szép szó hogy tudjad vagyok
S így jó

A hegy magában áll és meg sem mozdul már
Nekünk nem mert az ő órája millió évre jár

Ezért szétteszem kezem lelkem védtelen
Védj meg ezért nem sok kell
Néhány kedves szó és a barátság még jó

Ezért szétteszem kezem s újra elhiszem
Lesz ami vár tűz vagy jég
Nincs túl messze már
Az élet gyors vonat(nem kell félj)
Melletünk elsuhan(nem kell félj)
Bár múlt pár pillanat(nincs túl messze már)
Nem kell félj, nem kell félj

Seben Karolina: Zuhanok

Zuhanok

Zuhanok.
És forog a világ.
Szédülök, és várom a végső földetérést.
Várom? Talán tényleg így van.
Vagy csak az idő heves száguldása
Az, ami visz a pusztulásba.

Zuhanok. És könnyeket, fájdalmas arcokat látok.
Kissé elmosódott, megnyúlt arcokat. Egy-egy mosolyt,
de nem teljesen őszintét, pillanatnyi boldogat.

Zuhanok. És látom a vért.
Az enyém és másoké. A kipréselt
nevetések vajon mennyire voltak
az enyémek? Minden táj egy-egy
lelkiállapot- mondják, és egyre
inkább hiszem.

Zuhanok.Gondolok jövőre, pedig mindjárt földet fogok érni.
Látok sikereket, hazugsággal. Elkenődött hazug érzelmeket.
Látok álmokat, mik meg sem valósulhattak soha.

Zuhanok. Látok egy-két barát-foltot, nagyon enyhén, alig láthatón. Szeretnék
kiugrani, de az Élet karja szorít.
Körbenézek. Néhány rokon csalódott
fénye villan. Kiábrándult tekintetek
mindenütt.

Zuhanok.
Érzem a csaló boldogság hamis szagát. Oly rövid az Élet, ami derekam fonja át,
majd leugrik a szakadékba karjai közt velem...

Zuhanok. És várom a földetérést.

VIGYÁZZ A MADÁRRA - 1996, Révész Sándor

VIGYÁZZ A MADÁRRA - 1996, Révész Sándor

Ember, világ, két kezedtől sír,
Egyikkel a kertet ásod, másikkal a sírt,
A másik, tudod bőven várhat Rád,
Építsd a kertet hát tovább!
S közben mindent jól vigyázz!

Vigyázz a madárra, ha kertedbe repül!
Őrizd meg a csendet, el se menekülj!
Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll...
Vigyázz a madárra, ha válladra repül!
Amerre a szíved, arra menekül,
Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll...

Ember, a világból csak a sajátod érdekel
A szükség határát ritkán hagytad el,
Pedig azon túl szintén van világ,
Gondolhatod, ott gondolnak Rád!
És értük a Mindent jól vigyázd!

Vigyázz a madárra, ha kertedbe repül!
Őrizd meg a csendet, el se menekülj!
Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll...
Vigyázz a madárra, ha válladra repül!
Amerre a szíved, arra menekül,
Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll...
szia Dezső 17/06/08 07:16

Soha ne légy szomorú

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg, s ne keseredj el, ha nem találod helyed. A valós élet olyan, mint a csörgedező patak, előfordul néha, hogy nehezebben halad. Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad, idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat. Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad, minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad. Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap, gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat. Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd, ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed. Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed, gondjaid közt tartogat még csodákat az életed. Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd: A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett --Ismeretlen--

Szabó Balázs: Francia Pezsgő óda

Francia Pezsgő óda
Ó Te mennyei manna
Istenek habzóbora,
Jer ide szomjas számba
Vágyam feléd jókora!
Francia kakas vére
Gallok becses aranya,
Józan pillanatok vége
Ébredések mosolya!
Eltörpül melletted
Italok hosszú sora,
Nincs menyegző nélküled
Minden pezsgők nagy ura!
Becses ünnepek színe
Nemes fürtök illata,
Színes gömböknek íze
Szilveszternek csillaga!
Kristály poharak álma
Mámornak szent temploma,
Reád örökké várna
Kiszáradt szám zeg-zuga!
Szabó Balázs

(írta nap 15 Június személyes oldalaidon )

Sík Sándor-Légy csendességben.

Sík Sándor: Légy csendességben!

Légy csendességben: Isten hogyha hív,
Halkan szólít, mint pásztorhangú síp.
Kelj fel, és indulj engedelmesen,
Kutyuska-vígan, bárány-csendesen.

Ha futni verne vesszős szenvedély,
Ne gondolj vele: menj és mendegélj.
Ha futva hágy el bárki, meg se nézd:
Csak el ne vétsed a csilingelést.

Ne nézz se jobb felé, se bal felé:
Csak az egyenes út az Istené
Hátad mögött ha mennydörög, se bánd,
Te csak sürögj a hívó síp iránt.

Ha éjbe vész is előtted az út,
Megsimogasd a síró kisfiút,
Ha sívó örvény örvénynek kiált,
Te kikerüld a szepegő csigát.

A hangos ember érőt nem teremt;
Az erőszaknál erősebb a csend.
Ha szeges-öv, ha véres máglyaláng:
Te mosolyogj, és mondd, hogy Miatyánk.

S ha tán a hang a véres Hegyre vitt,
Hol elveszik a világ bűneit,
Szelíden lépj a szegezők elé:
A nyíró béres is a Pásztoré.

Kívánok szép vasárnapot üdv:Zsuzsi

(írta nap 15 Június személyes oldalaidon )

Flammerné Molnár Edit

Egy kis angol

Este van már, ...késő este!
Gyenge már az ember teste!
Kezdtem az angolt egyből:
"In the picture there is a table."*
Sok minden volt még a képen,
Amiről angolul kellett beszélnem!
"Not bad"**, mondta a tanárom.
Gondolkoztam. ...
Még mit látok?
"One recipe!"***
Vajon megtanultam?
Lecsó készítését, angolul elmondtam.
Flammerné Molnár Edit

(írta nap 15 Június személyes oldalaidon )

Sango Villagren:Ébredő világ

Ébredő világ
Már ébredezik a lusta nap,
és bontja első sugarát,
az égbe nyújtózva szárnyra kap
és felém nyitja mosolyát.

Leváltja az égről a fáradt holdat,
és új erővel tovább ragyog.
Átöleli a sötétben megsorvadt
ében tájat, hol én is vagyok.

Lágyan cirógatja arcomat a szél
és rohannak velem a felhők,
a természet dalol, zeng, beszél,
majd ébred a város, felnyög.

Felszáll a füst, lendül a por,
s vad zaj ébred az emberrel.
Reng, üvölt a kocsisor,
és minket a szenny temet el.

Vad búgások, ricsaj csendül,
fültépő, harsány hangok.
Ordítás lesz most a csendből,
nyitnak a boltok, a bankok.

Amíg csendes volt a táj,
és csukott volt még minden szem,
s csukott volt még minden száj,
jobb volt minden, azt hiszem.
Sango Villagren

Semmi

Semmi
A semmi, az minden,
Minden kis apróság az életben.
Minden kis mozzanat,
Mi magával ragad.
Egy emlék mi szép,
Egy mindent elmondó fénykép.
Egy köszönés vagy ölelés,
Egy kicsi kis törődés.

(írta nap 14 Június személyes oldalaidon )

Egyetlen gondolat

Egyetlen gondolat
Hatalmas felhők,
Nagy vándorok ők,
Mennek, mennek,
Mindig csak mennek.
Nem tudom, hová,
Talán világgá.
Csak araszolnak,
De van, hogy futnak.
Száraz a szél, mi Őket elviszi,
Viszi az messze,
El nem fogy sose.
Édes napsugár,
Mi előugrál
A felhők mögül.
A Nap de örül.
Örül a mának,
Örül holnapnak,
Örül életnek
S egy szerelemnek.

(írta nap 14 Június személyes oldalaidon )

Halász István : Mi van a kertben?

Halász István:
Mi van a kertben?

Kis virágok integetnek
virágfejükkel napkeletnek.
Madarak vígan repkednek.
Dalukat adják át a szélnek.

Szorgos méhek döngicsélnek.
Virágról virágra röppennek.
Friss virágport gyűjtögetnek.
Kell az a finom, friss méznek!

Sudár fák égig érnek!
Száma sincs a leveleiknek!
A kerti fákon gyümölcsök érnek,
Finom ízük számban érzem.

Sok-sok virág van a kertben,
kék és sárga körös-körben.
Virágoznak a kert zöldjében
színét adva a környéknek.


(írta nap 14 Június személyes oldalaidon )

Jön egy sárkány

Jön egy sárkány napkeletről,
álmot hozó végtelenből.
Tüzet okád,
Téged akar,
de ne félj
csak én küldtem
egy jóéjt puszival.

(írta nap 13 Június személyes oldalaidon )

Kivánok neked....

Kivánok neked....
Mosolyokat - amikor bánatos vagy,

Szivárványt - hogy a felhökben járhass,
Nevetést - ami ajkaid simogatja,
Gyengéd ölelést - amikor lelked elhagyatott,
Barátokat - akik felvidítanak.


Szépséget szemeidnek - hogy sokat lássanak,
Önbizalmat - ha kétségek gyötörnek,
Hitet - melyben teljes az élet,
Barátságot - hogy megismerd magad,
Türelmet - hogy a világot elfogadd."

Reviczky Gyula Akit szerettünk

Reviczky Gyula

Akit szerettünk…




Akit szerettünk, nem feledjük,
Bármit beszéljen ajakunk.
Megrezzenünk, ha szóba hozzák,
Őt áldjuk, hogyha meghalunk.


Hiába ámítjuk magunkat:
Csak játék volt, múló szeszély!
Hiába mondjuk: Minden ábránd
Báját veszíti, véget ér.


Egy édes szempár, egy tekintet
Megbabonáz menthetlenül.
Úgy őrizzük, mint szent talizmánt,
Elrejtve a világ elül.


A sors megáldhat, meggyötörhet;
Emelhet hír, vagy bukhatunk:
A kedves arca sose hágy el;
Őt áldja hűlő ajakunk.

(írta nap 13 Június személyes oldalaidon )

IDÉZET:Alexander Fleming

Minden pillanatban két út van előttünk;
ezek közül ki kell választanunk az egyiket,
és nem tudjuk, merre vezet a másik. Lehet,
hogy a jobbat választottuk,
de lehet, hogy sohasem fogjuk megtudni, melyik a jobb.
Alexander Fleming
Kellemes hétvégét,és szép napot kívánok puszi Zsuzsi

(írta nap 13 Június személyes oldalaidon

IDÉZET: Az ember

Az ember egy napon rádöbben arra,
hogy az életben semmi sem fontos,
Sem pénz, sem hatalom,
sem előrejutás,
csak az,
hogy valaki szeresse őt igazán!

Hatos Márta :Csak nyíltsággal

Hatos Márta :Csak nyíltsággal

Csak ülj le velem szemben,
mintha ezer éve itthon lennél…
Csak ülj le - mint szokás -
olyan tudattal, mikor napra-nap
dolgod rendben tetted, mikor kell már
testnek, léleknek az érdemelt nyugvás.
Csak ülj le és hulljon le rólad
az udvarias pompa, úgy szólj hozzám,
mintha ezer éve velem élnél,
mert az enyhülést vágyó szavak
felengedik a test fáradt feszülését,
a lélek görcseit.

Mondd el az első percet,
s mit még megélni remélsz,
oly természetesen, miként benned is
örök törvény szerint lüktet a vér,
és ne feledd: színezni múltat,
jelent, vagy jövőt annyi, mint gyalázni
más megjárt, vagy készülő kálváriáját...
Csak nyíltsággal birtokolsz bizalmat,
s bizalmad rá a tét - ha becsülöd
magad ennyire - a tisztelet a másiké...
Csak ülj le velem szemben
s beszélj, beszélj...
(írta nap 12 Június személyes oldalaidon )

Edgar Allan Poe - A kísértetes palota

Edgar Allan Poe

A kísértetes palota

(fordította: Babits Mihály)


Legzöldebb völgyünk ölében
-- Jó angyalok laktak ott --
Hajdan büszkén, büszke-szépen
Drága kastély ragyogott.
Földjén Gondolat királynak
Fölszökött!
Sohse lengtek szeráf-szárnyak
Gyönyörűbb torony fölött.

Ormain zászlók lobogtak,
Sárga, gőgös, víg-arany,
Mindez rég volt -- tűnt koroknak
Távolaiban!
Ahány enyelgő játszi szellő
Ment arra át,
A dús, bokrétás bástya mellől
Mint szárnyas illat szállt tovább!

Lantzenére ott a vándor,
Ki e boldog völgybe jött,
Láthatta, hogy szellem táncol
A lángablakok mögött
Egy trón előtt, amelyen ülvén
Bíborbanszületett
Királyuk trónolt, ki körül fény
Árasztott méltó ünnepet.

És gyönggyel a kastély kapúja
S rubinnal rakva volt,
Melyen át egyre s egyre s újra
Édes visszhangok árja folyt
Szikrázva a terembe: -- rájuk
Egy munka várt,
S egy öröm: örökké királyuk
Eszét zengni, a bölcs királyt.

De bú-ruhás átkok sereggel
Szállták meg a király honát:
Sirassuk őt! mert soha reggel
Nem süt már éjszakáin át!
S háza körül a halk dicsőség
Ma már csak oly-
Mód zengi őt, mint rege hősét,
Kit elhantolt a kor.

S csak rémes árnyak bálja, melyet
A véres ablakokon át
Ma itt disszonáns zene mellett
Az utas kavarogni lát,
A sápadt ajtóból ma rémek
Folyója foly
Örökké, s hova azok érnek,
Van kacagás -- de nincs mosoly.



Kicsit hosszú versemhez, csak annyit írok, áldott reggelt, puszi Ili.

(írta nap 12 Június személyes oldalaidon )

Kedvesem, adok egy tanácsot

Kedvesem, adok egy tanácsot,
álmodj magadnak egy szebb világot!

Végtelen tereket, örökzöld fákat,
folyókat, patakot, fényes palotákat.
kék színű ruhába öltöztesd a bút,
fekete csuhába dugd a szomorút.
Tarka virágokat, riadt állatot,
s mindent mit Isten megadott.
Támadjon fel álmodban a holt,
szülessen az új, mi még sosem volt.
De ne hidd sose valóságnak az álmot,
hisz mindent mit hallott,
amiket látott szemed csak káprázat,
mind mese, a valóságba visszarévedve
te is látod majd, milyen ez az élet,
a fájdalom, öröm milyen emberré tett.

(írta nap 12 Június személyes oldalaidon )

Fülöp Róbert:Hogy mondhatnám el

Hogy mondhatnám el

Hogy mondhatnám el,
Mi az, mi bánt,
Hogy oldhatnám fel,
Mi az, mi fáj.

Hogy mondhatnám el,
Az érzést, mi gyönyör.
Miért mondjam hát el,
Kínzó lelkem gyötör.
Fülöp Róbert

Ne add fel!

Ha elromlik minden, mint megesik néha,
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,
Ha kevés mit kapsz, de sokkal tartzól,
Nevetnél bár, de csak sohajtozól,
Ha úgy érzed a sok gond leterhel,
Pihenj, ha kell - de soha ne add fel!

Az élet furcsa dolgokra képes,
Ilyesmit párszor mindenki érezz.
Számos hiba épp azért történik,
Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig.
Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,
A siker talán már csupán egy arasz.

A cél sokszor nem oly távoli,
Mint tétova ember balgán képzeli.
Sokszor a küzdő nem várja meg,
Hogy a serleget nyerje el.
És túl késő, mire belenyilall,
Hogy mily közel volt a diadal.

A siker a kudarcnak fordítottja -
Kétség fellegének ezüst árnyalatja -
És nem tudjuk, mily közel a siker,
Tán orrunk elött van, de nem hisszük el.
Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás-
Ha húzz még az ág is, harcolj tovább!
CSodálatos napot kívánok! Kata

ANNA AHMATOVA - Csalárdság

ANNA AHMATOVA - Csalárdság
(Obman, 32.)
I.
Tavaszi nappal mámoros a reggel,
Mindent elönt az illat és a fény,
derűs az ég, mint kék fajánszedény,
S látom: egy könnyű szattyánbőrfüzetben,
Stanzák, elégiák, pár költemény,
A nagymamának írtam őket én.

S az útat látom és a kapuszárnyat,
Állnak itt a friss gyepen kis oszlopok fehéren,
S, oh, szeret, édesen s vakon szívem.
S oly’ boldogok a tarka virágágyak,
S rút hollókárogás hallik az égben,
S a fasor mélyén kripta boltíve.

II.
Nehéz a szél, fülled, porzik,
Nap barnítja kezemet,
Fölöttem az égi boltív
Tiszta, mint a kék üveg.

Száraz szagú szalmarózsa
Nyújtózik a hajamon,
S ágas-bogas fenyőtorzsra
Hangyaösvény kanyarog.

Nézek únott ezüst tóba,
S annyi könnyű vágyam van.
Ugyan kiről álmodom ma
Halászháló-ágyamban?

III. **
Derűs esten, csendben enyhe fénnyel
Hazafelé hívogat a ház,
S tűnődöm: Talán a vőlegényem
ott, a vőlegényem az?

Terraszunkon árnyékokat látok,
Alig hallik halk beszélgetés,
S ilyen varázslatos bénaságot
Most először érzek én.

S felsustorog hirtelen a nyárfa,
gyengéd álmaimmal csillogó,
S acél égbolt varjútollszín árnya,
Sápadt-szürke csillagok…

Fehér tátikát hozok csokorral,
Titkos tüze mögé rejtezem.
S amikor a virágot megfogja,
Érinti forró kezem.

IV. **

Én írtam e szavakat,
Mert hosszan beszélni félek,
Fejem kínzóan szaggat,
S az egész testem jég lett.

Távol-kürtszó elpihen,
Szívem talánya átjárja.
S egy könnyű őszi tollpihe
Hull a krokettpályára.

Szívem az őszbe takarni!
IIy’ végső érzés eltakar!
Én nem akartam zavarni
Azt, ki nevetni akar.

Ajkadnak bocsájtok én meg,
Bár bántott rossz szavával,
Gyere el, nagyon kérlek,
Holnap hajnalban szánnal.

Hotelban gyertyák remegnek,
Nappal a fényük csak vibráló,
De nagy csokrot teremnek
Sárga narancsvirágból.
1910.

(írta nap 11 Június személyes oldalaidon )

Idézet: Mindig jusson idő nevetni

Mindig jusson idő nevetni, mert ez a lélek legszebb zenéje, olvasni mert ez a kötelesség alapköve, dolgozni mert ez a siker ára, játszani mert ez az örök ifjúság titka, szeretetet adni mert gyógyitja az embert, azt is aki adja, azt is aki kapja, egy pillanatnyi mosolyra, mert ez az arc legszebb ékszere, és néhány kedves szóra, mert ezzel egymás számára könnyebbé tehetjük az életet.


(írta nap 11 Június személyes oldalaidon )

Jó éjt vers

Ha most elalszol, repülj egy világba
az álom szárnyát szélesre kitárva
suhanj a széllel az éjszakai égen,
s a csillagokat kerülgesd ki szépen.



Suhanj úgy mint még soha, repülj
boldogan, s mindennek örülj,
mi szemed elé tárul az éjszakai tájban,
de pihenj egy kicsit a hold karjában.

Az ezüstös fénybe öltözött fák
boldogan intenek, s ki éjszaka lát
mindenki örömmel köszönt téged,
s csodálják reptedet, s már érzed

a boldog röpködés minden örömét,
mert ez az álom egy csoda lét,
s most én is repülni megyek,
az éj minden szépsége legyen veled!
(írta nap 10 Június személyes oldalaidon )

Bóka Gábor :Más lenne

Bóka Gábor: Más lenne
Ha Én lennék a Sors, minden más lenne,
Az örömtől és a jótól, mindenki eltelne,
Vidámak lennének az Emberek,
S nem hiába volna a Föld, kerek.

Ha Én lennék a Föld, minden más lenne,
Rajtam az összes gyümölcs megteremne,
Egészséges és szemétmentes lennék,
Az élővilágnak, így kedveskednék.

Ha Én lennék az Élet, minden más lenne,
Tönkretenni magunkat, többé nem kellene,
Mert megszüntetném az éhínséget,
S mindenkinek nyújtanék eleséget.

Ha Én lennék a Szeretet, minden más lenne,
Mindenki, mindenkit szeretne,
Nem ismernénk a bosszúságot,
S elfelednénk az utálatot.

Ha Én lennék az Ember, minden más lenne,
De ebben, minden lénynek segítenie kellene,
Mert a Sors, a Föld, az Élet és a Szeretet,
Nélkülünk, együtt, nem lehet.

(írta nap 10 Június személyes oldalaidon )

Majtényi Erik: Virágének

Majtényi Erik:
Virágének

Megyek utánad,
jössz utánam,
csupasz a vállad,
csupasz a vállam,
s akar a bőrre
tapadó inget,
cipeljük pőre
kétségeinket,
meg azt a terhes,
meg azt az áldott,
azt a keserves
bizonyosságot.

Szándék szándékot
félve kerülget,
karjatárt árnyék
lopva feszül meg,
szólsz botladozva,
szolok dadogva,
s legyűrnek félszeg,
didergő félszek.

Szempillád néha
nyugtalan rebben,
mint lüktetés a
kötözött sebben,
s szavunk a semmi
rácsához koccan
kétemeletnyi
hűvös magosban.
Valami lomha
időtlenség
süketen kongja
ideges csendjét,
a ebből a csendből,
ösztönünk börtön-
odvából feltör,
feltör dübörgőn
az a parázsló,
magát veszejtő,
meg nem bocsátó.
el nem eresztő,
eszelős, fojtott
kényszerűség,
vérünkbe oltott
védtelen hűség,
az a sikoltó,
láncokat oldó,
borzongó óhaj,
sunyi, kegyetlen,
emberi szóval
nevezhetetlen,
amitől félsz, és
amitől felek,
amiért élsz, és
amiért élek.

Nagyon szép reggelt, szép napot kívánok ezzel a számomra igen kedves verssel.
Miután annakidején, magam bőrén éltem ugaynezt meg, lehet kicsit másként értem, olyan szívhasogatóan mélyen. Puszi Ili.
ILIKE Nagyon köszönöm ezt a vallomást
(írta nap 10 Június személyes oldalaidon )

Mihai Eminescu: Jó éjszakát gyönyörködtet

Mihai Eminescu: Jó éjszakát
gyönyörködtet


Ezernyi álmos kis madárka
Fészkén lel altató tanyát,
Elrejti lombok lenge sátra;
Jó éjszakát!

Sóhajt a forrás, néha csobban,
A sötét erdő bólogat -
Virág, fű: szendereg nyugodtan,
Szép álmokat!

Egy hattyú ring a tó vizében,
Nádas-homályba andalog;
Ringassanak álomba szépen
Kis angyalok!

Tündérpompájú éji tájon
Felkél az ezüst holdvilág;
Összhang a föld, egy édes álom...
Jó éjszakát!

Dsida Jenő fordítása



(írta nap 9 Június személyes oldalaidon )

Erdős Pál Attila :Ha beszélni akarsz, akkor maradj csendben!

Erdős Pál Attila
Ha beszélni akarsz, akkor maradj csendben!

Kicsiny unokámnál eltörött a mécses,
puszedli elfogyott a tálból, a mézes.
Kínálunk kakaót, asztalon a csupor,
elfelejtjük, nincsen benne még a cukor!

Ákos egyre bömböl, igen mérges, s éhes,
apja szíve kérges, türelme meg véges.
Őfenségét újra kérdi, mit is kér,
nem érti őt, ehhez semmi kétség sem fér!

Rávenném kis Ákost, sírást hagyja el már,
szeretném érteni, folytatja, milyen kár.
- Ha beszélni akarsz, akkor maradj csendben! -
Hangzott szigorú nagypapai intelmem.

Ákos rám néz, szeme is nevet,
a nevetés felszárította a könnyeket...
Erdős Pál Attila


Szia
(írta nap 9 Június személyes oldalaidon

Kunitzer Szonja: Néhány sündisznó roppant

Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihûl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltûrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltûrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.

Kunitzer Szonja

Kányádi Sándor-Ha én zápor volnék

"Kányádi Sándor-Ha én zápor volnék
Ha én zápor volnék,
égig érő zápor,
áztatnám a földet
istenigazából.

Hogyha napfény volnék,
melengető napfény,
minden sugaramat
széjjel teregetném.

Ha én harmat volnék,
minden reggel s este
lábujjhegyen lépnék
bársonyos füvekre.

Hogyha szellő volnék
erdőn, mezőn átal
járnék a virágok
finom illatával.

Kislány vagyok, s ezért
harmat, napfény, zápor
s a vidám szellő is
igaz, jó barátom.


Áldásokban gazdag, erőben duzzadó, szorgos , boldog új hetet kívánok, erőben, egészségben, és az én virtuális kávém kíséretében, természetesen! Puszi Ili.

(írta nap 9 Június személyes oldalaidon )

Nagy Edina :Különleges barátság!

Különleges barátság
Szobád ablakában a Holdfény ott ragyog,
Ha szomorú vagy, én osztozom bánatod!
Mindig gondolok rád, ezt te nagyon jól tudod,
Számíthatsz rám, hisz a barátod vagyok.

Úgy megszerettelek csupán néhány hét alatt,
Pedig eddig csak fényképen és szívemben láttalak.
De úgy élsz itt mégis lelkem szegletében,
Mintha évtizedek óta ismernélek Téged.

Szobád ablakában tündököl a Holdfény,
Olyan jólesik, hogy úgy megszerettél.
Beszélgetnék veled, órák hosszat akár,
Csupán hangod hallotta egy kedves Holdsugár.

A szívem azóta más ritmusra dobban,
Hisz e dobbanásban már, a szereteted itt van.
"Légy a kishugicám szépen kérlek!"
Szívemnek oly drága, kedves kérésed.

Ha rokonlélekre talál a szív,
Nem hallja füled, ha messzeség hív.
Itt vagyok már neked, és törődök veled,
Amíg csak élek, leszek a gyógyszered.

Halász István :Rózsák

Rózsák
Rózsák pompáznak kinn a kertben.
Fürödtek a csendes esőben.
Az eső nekik jól esett,
fokozta a szépségüket.
Most már csak a napsütés kellene,
hogy gyönyörködjünk a létükben.
A rózsáknak színélménye
mindég eljut a szívünkbe!
Halász István

(írta nap 8 Június személyes oldalaidon )

Juhász Gyula:Imádság a gyűlölködőkért

Juhász Gyula:Imádság a gyűlölködőkért

Én Jézusom, te nem gyűlölted őket,
A gyűlölködőket és a köpködőket.
Szeretted ezt a szomorú világot
S az embert, ezt a nyomorú virágot.
Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet,
És hogy felettünk csak az Úr ítélhet.
Szelíd szíved volt, ó, pedig hatalmad
Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat.
A megbocsátást gyakoroltad egyre,
Míg égbe szállni fölmentél a hegyre.
Ma is elégszer hallod a magasban
A gyűlölet hangját, amely égbe harsan.
A gyilkos ember hangját, aki részeg,
S a szeretet szavát feszítené meg.
Én Jézusom, most is csak szánd meg őket,
A gyűlölködőket és a köpködőket.
Most is bocsáss meg nékik, mert lehet,
Hogy nem tudják tán, mit is cselekszenek.

(írta nap 8 Június személyes oldalaidon )

Kassai Csilla A Föld dala

A Föld dala

Felém suhanó dallamok
Kelnek életre általad-
Langyos szellő repít a jövő felé -
A kéklő tenger hullámain
Egyszercsak megcsillan a Fény!
Kopár sziklák és magas
Hegytetők előtt a szél
Felkap mindent és megkever,
Az eső lemossa arcodat!
A Földanya arcodra csókot lehel!
Egy Kék bolygó , melyben
Ott dobog a Mindenség szíve,
Körülölel és fogvatart -
Egy Kék bolygó , mely ebben
A Létben most , itt , Téged akar
Felelmelni és vonzani az
Örök Fény felé ,
S Lelked együtt dalolja
Vele az Élet hangjait !
Szeretnél tovább repülni
A Végtelenségben ,
És kéred a Mindenséget ,
Hogy legyenek Társaid
És a Földanya ilyenkor
Téged arra kér ,
Hogy ne csak magadra gondolj !
Hanem Ember legyél !
S ha Emberként teszel a holnapért
És a Szived már nyitott ,
A Föld dala felcsendül Szivedben,
S ritmusa együtt dobog
a Te Sziveddel...
És ez a két ritmus együtt már Szimfónia ,
Az emberben feltör a lüktetés ,
A gondoknak Fénybe kell fúlnia !



Szép estéd legyen

A szeretet hangja muzsika

"A szeretet hangja muzsika: ajándék a léleknek, felüdülés a szellemnek, megkönnyebbülés a szívnek. Ez a szó: szeretet, élettel teli valóság, segít feloldani és feloldódni; megérteni és megértetni; megtartani és elengedni. Ha meggondolod, melyik földi jelenség áll közelebb hozzád, a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál, vagy egy ember - egyképpen tudsz válaszolni rá: embernek csak ember lehet társa. Mi volna... csodálatosabb az embernél? Ő az élet - s az életnél semmi sem csodálatosabb. Mert, egyedül az ember képes szeretni és szeretetet elfogadni. A szeretet elfogadás épp oly nagy képesség, mint a szeretni tudás. Annak, aki szeret, tulajdona az egész világ: a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál. Az ember szeretetre született."

(írta nap 7 Június személyes oldalaidon )

Perlék: Szeretve lenni

Perlék
Szeretve lenni

A kövek beszélnek-nem tudtad
Állandóság,nyugalomezt sugallják,csak hallgasd.
De a kőszikla szilárd is lehet,
S ha lebontják,ott aranyat lelsz.
Arany, ugyan nem fénylik,
Kezedben tartod, néha porlil.
SORS a neve, amit csak részben irányítasz,
Mert a természet csodája kövekből van.
A legszebb az élet szikla szilárdsága
Vonz, mert erősebb, dfe ez csak látszat.
Gyűtsd a köveket,sorsod tetteid,
Ha menned kell,üzenetként biztosítsad.

Üzenj a holnapnak, hogy vagy-voltál-és leszel,
De egyet ne felejts el-tiszteld a köveket,
Mert általuk-szeretve leszel.

Helen Csok Kívánság

Helen Csok Kívánság
Jó lenne mindenkit szeretni,

Aki engem viszontszeret,
Aki őszintén nyújt kezet.
Aki mosolygón rám tekint,
Aki elmegy, de visszaint.
Aki a jobbomon halad,
Aki mindig velem marad.
Jó lenne mindenkit szeretni,
Akkor is, ha nagyon nehéz.
Azt is ki jön, és rám se néz.
Vagy, ha rám néz, de mégse lát.
Aki felró minden hibát.
Aki vádol, ha nincs miért,
Ki meghallgat, de meg nem ért.
Jó lenne mindenkit szeretni.
Elfogadni más igazát.
Nem aratni, csak mindig vetni...
Szebb lenne tőle a világ!

(írta nap 7 Június személyes oldalaidon )

Boros Gábor Mit suttog a szél?

Boros Gábor Mit suttog a szél?

Szerelemből születtél és szeretetből lettél,
Gyöngédség leple alatt kincsnek nevelkedtél.
Öleljen fényes palástként a valódi boldogság,
Árnyékként kövesse lépteid az igaz barátság.
Szerelemből születtél és szeretetből lettél,
Virágok törékeny lelkében mosolyt ébresztettél.
Lényedből sugárzik a szerető gondoskodás,
Szemeidben ragyog ezernyi őszinte csillogás.
Szerelemből születtél és szeretetből lettél.
Öröm bársonymezején pillangóként repkedjél!
Érző szívek szigetét kerüld el, oh, örökre!
Tested már régóta hordoz egyet belőle.
Szerelemből születtél és szeretetből lettél,
Álmodni sok-sok szépet sohasem féltél. V
ágyak tengerén hajózz tovább-tovább!
Valósítsd meg útjukat minél hamarább

Szalai Krisztina Hajnal

Szalai Krisztina Hajnal

Csendes még minden
Lassan megvirrad
Ébred az élet
Odakünn pirkad.
Az ég oly gyönyörű mély
A fény kibontja színét
Világos kéken
Kitárul az ég
Tündöklik minden
Nedves még a rét
A tér kinyitja szemét
Felgyúl néhány lámpafény
Ébred, ki érez
Fújdogál a szél
Megérint téged
Minden, ami szép
A szív dúdolja dalát
És halld megérint talán.

(írta nap 7 Június személyes oldalaidon )

Szalai Krisztina A fák alatt

Szalai Krisztina:
A fák alatt


Tudod, elmúlik a bánat
és tenéked szól a fákról
a sok csicsergő, kicsiny madár.
Vígaszként csillan meg egy-egy napsugár.
- Ugye szép a Világ?


Hallgasd, elmondják a máról,
hogy ezernyi fényben táncol
a mosolyodtól a külvilág!
Hagyd el hát, eleget búslakodtál!
- Figyelj, szép a Világ!


Hát nézd, ez mind-mind a tiéd!
Hát lásd, nyisd ki a szíved!
És kiálts, tárd ki a karod!
És kiáltsd: - Szeretlek Világ!


Ha megbocsájtasz a múltnak,
s megválasztod céljaidat,
attól majd lelkesedsz és lángra is lobbansz!
Akkor hívj köréd másokat és bíztasd,
hogy szép a Világ!

(írta nap 6 Június személyes oldalaidon

Ne menj előttem .....

"Ne menj előttem lehet,
hogy nem tudlak követni.
Ne gyere mögöttem lehet,
hogy nem tudlak vezetni.
Gyere mellettem és légy a barátom.”
/Albert Camus/ Köszönöm kedves,vígasztaló szavaidat
Ami a férfi-női szomszédságot átgondoltad?
Biztos,hogy jó szomszédi viszony lenne az?
Vagy inkább jó szomszédi iszony?
Mégegyszer köszönöm.Jó éjt!

VERS

Nem tart örökké semmi,
mulandó lét ez itt;
Mi boldogítna tartón,
tán nem is létezik.
Boldogság, álom, ábránd,
széttépett falevél,
Mit majd gyorsan sodorva
elhajt a kósza szél,
Szerencse, hit, dicsőség,
múló, csalóka fény,
Szétpattanó habocska
a csendes tó szinén,
Szeretni?! ah, mi édes,
mint repes a kebel,
Ha e kicsiny szó
bűvös varázsa futja el.
Úgy jő, miként a hajnal,
piros színben ragyog,
S mint szivárvány az égen,
megváltozik legott.
Nem tart örökké semmi,
mulandó lét ez itt,
Mi boldogítna tartón,
tán nem is létezik.
Vigasztaló csak az van,
vigaszt csak ott lelünk,
Hogy az sem tart örökké,
ha sírunk, szenvedünk.

Felhőke Nevess velem!

Felhőke
Nevess velem!

Mióta vagy nekem,
mindig vidám a reggelem.
Mosolyogva fekszem,
és mosolyogva ébredem,
veled színesebb életem.
Hisz hallom kacagásod,
nap mint nap, fülembe cseng.
Gyere kacagjunk együtt!
És ne mond, hogy nem,
ezt a szót nem ismerem.
Ne szólj egy szót sem,
csak nevess velem.

(írta nap 6 Június személyes oldalaidon )

Meszesán Vivien :A Legjobb Barátaimnak...

A Legjobb Barátaimnak...
Ha a világból semmit sem értesz,
hogy mikor, kegyetlen vagy jó.
És nem tudod elmondani a bajod senkinek...
Keress fel engem és mondd el nekem hisz...

Ha szíved már megterhelt lett a gondoktól,
És ha már segítségre szorulsz,
és magadtól nem boldogulsz.
Keress fel engem, én segítséget nyújthatok, hisz...

Ha nagyon vagy kicsit is fáj már az élet,
És a félelem teljesen erőt vett rajtad,
Nem kell félned, mert az megölheti lényed...
Keress fel engem, mert én megvédelek téged, hisz...

Ha úgy érzed, nem szeret már senki,
És ha úgy érzed egyedül vagy,
Ha már nem vesznek észre...
Keress fel engem, és akkor nem leszel magányos...
Keress fel engem hisz én igaz barát vagyok és
Szeretlek Téged.
Meszesán Vivien

Michael Strip:A Legszebb Virág

A Legszebb Virág

Te vagy a legszebb virág, szívem kertjében,
Én vagyok a virág, leghűebb kertésze!
Oly jó gondozni e virágot,
Egyedül, őt szeretni e világon!

Csak vele lennék, őt gondoznám,
Így a legszebb virágot, magamnak tudhatnám!
Védeném a széltől, a perzselő naptól,
Gondoskodnék róla, mindig csak jót kapjon!

Akkor vagyok boldog, ha látom, hogy virul,
S boldogságom láttán, szépsége megújul!
Úgy szeretem, szeretni e virágot,
Nincs szerelmemnek vége e világon!

Gyökeret vert mélyen szerelmes szívemben,
Megerősítve ezzel, szerelmes hitemet!
Újra hiszek már, az igaz szerelemben,
Boldog vagyok nagyon, hogy ily virágra leltem!
/Michael Strip/
Kedves Barátnőm.
Kívánok szép napot kellemes hétvégét evvel a gyönyörü versel.
Puszim száll szeretettel Júlia

(írta nap 6 Június személyes oldalaidon )

Lyrical-Poet :Néha már azt hisszük

Néha már azt hisszük, hogy
pici, borsónyi szívünk van,
és mégis, néha az a makacs …

Néha már azt hisszük, hogy
pici, borsónyi szívünk van,
és mégis, néha az a makacs
mekkorát dobban - pedig,
milyen pontosan kiszámítva
egyazon ritmusra a vággyal,
együtt szunnyad a téllel
és együtt ébred a nyárral -
Tavasszal meg ujjong, zsibong,
ősszel meg majd elsárgul -
néha már én is azt hiszem,
és hogy hogyan dolgozik, üzen!
Mindig és fáradhatatlanul,
mi mégis mindig megijedünk
ha dobban egyet páratlanul.
És mikor rájövünk végre, hogy
milyen bolondos szívünk van,
és hogy ez a szív milyen nagy:
azt hisszük, mindenre képes,
és hogy mindent befogad.

(írta nap 6 Június személyes oldalaidon )

Hegyi Gabriella :Álmomban

Álmomban
Folyó partján homokban tündérvárat álmodtam.
Fogtam vödröm, kislapátom,
várnak tornyát máris látom. Tornyán zászló: árvalányhaj,
benne gyufaszál királlyal
báltermében tücsökzene, folytatódhat még a mese?
Ások hozzá vizesárkot,
benne aranyhalat látok.
Eldugom a horgászbotom,
aranyhalat élni hagyom.
Kicsi hal lett a barátom,
teljesíti kívánságom!
Vajon mit is kívánhatnék,
zöld mezőre tarka lepkét?
Házunk elé kispatakot,
nyáridőre fényes napot?
Most már tudom, azt kívánom:
örök legyen tarka álmom

(írta nap 5 Június személyes oldalaidon )

Amíg forog a Föld,

Amíg forog a Föld,
Múlik az idő szüntelen,
Ez az élet rendje.
Dolgozunk és pihenünk,
Ez az élet rendje,
Míg jár az óra,
Múlik az idő szüntelen.
Emberek halnak,
Csecsemők születnek,
Míg forog a Föld,
Múlik az idő szüntelen.

KELLEMES HÉTVÉGÉT!
(írta nap 5 Június személyes oldalaidon )

Szabó Balázs: Csokor helyett

Csokor helyett
Ez itt csak pár sor,
Rövid akár az élet.
Most is, mint máskor
Kívánok minden szépet!
Nincs nálam rózsa
Mit átadhatnék néked.
Virág itt ez a strófa,
Fogadd szeretettel kérlek!
Szabó Balázs

(írta nap 5 Június személyes oldalaidon )

IDÉZET


A végtelenhez mérve nem is létezünk,
a csillagévek óráin egy perc az életünk.
Az ember önmagában semmit nem ér,
ha nincsen barátunk elvisz a szél!

Kellemes estét!
(írta nap 5 Június személyes oldalaidon )

Weöres Sándor: Kismadarak

Weöres Sándor: Kismadarak

Nyitottad az ablakot:
szállj be, napsugár!
Hogy csivogott-csattogott
rengeteg madár:

aranymálinkó, pirók,
feketerigó,
sármány, vörösbegy, kukó,
csíz, tavaszhivó,

pinty, királyka, őszapó,
volt vagy milliom,
elsorolni nevüket
én nem is birom.

Azt tudom csak: valahány
téged szeretett,
mikor szobád ablakát
nyitotta kezed,

behajolt egy lombos ág,
bimbós, eleven:
mind ott ültek gallyain,
aztán kezeden.

Fuvolázták nevedet
a kismadarak,
mind másként! Hát nem tudom,
hogy is hívjalak?


(írta nap 5 Június személyes oldalaidon )

IDÉZET:Gabriel García Márquez

Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga a másikra felülről lenézni, amikor annak talpra állni nyújt segítő kezet! Gabriel García Márquez

Puszi: Kata

(írta nap 5 Június személyes oldalaidon )

Juhász Gyula – Egy hangszer voltam…

„Juhász Gyula – Egy hangszer voltam…

Egy hangszer voltam az isten kezében,
Ki játszott rajtam néhány dallamot,
Ábrándjait a boldog szenvedésnek,
Azután összetört és elhagyott.
Most az enyészet kezében vagyok.
De fölöttem égnek a csillagok.” –

Nagyon szép napot kívánok, egy fincsi kávé kíséretében tőlem. Puszi Ili.

(írta nap 5 Június személyes oldalaidon )

Komáromi János bizonytalan kánikula

Komáromi János
bizonytalan kánikula

sátrat borít a zöldülő mezőre
pilledt-kék ég olvasztó heve
még a felhők is eltűntek
csak a napkorongnak nincs melege

sárga közönnyel néz le ránk
pára függöny mögött sunyít
tán nevet kajánul és lesi
testünk legördülő izzadtság cseppjeit

szédül kicsit a világ
elmosódik benne alakom
valahogy sohasem arra vezet az út
amerre mennék, amerre én akarom


(írta nap 5 Június személyes oldalaidon )

Kántor Péter A költészet dícsérete

Kántor Péter A költészet dícsérete
A költészet dicsérete

Egy fura nevű pali mondta…
Mit is? Már elfelejtettem.
Ja igen. Egy másik meg
a vonat alá ugrott. Mint a barna
éjfél, azt mondta. De nem ő.
Az egy egészen más ürge volt. Bár
hogy mitől más? Már rég halott mind.
Vagy nem? Legalább nem fáj nekik
az égő élet. A kurva Rozi.
Volt bennük valami cukorkabolt,
ahonnan előrángatták az édességet.
Mint a Mont Blanc csucsán a jég.
Meg hogy puncs égő szeme kékje.
Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék.
A napraforgóról karattyolt valamit.


(írta nap 4 Június személyes oldalaidon )

Michael Kunze :Egy társ kell

Egy társ kell, egy barát, ki megvéd, ki átölel,
ki megért, és segít, ha vigasz vagy tréfa kell,
de hagyja, hogy éljek,
szabadon, mint a lélek,
mert így vagyok csak én.
Michael Kunze

SziaSzépnapot neked
(írta nap 3 Június személyes oldalaidon )

A szeretet Nap,

A szeretet Nap,
amely megvilágítja lelkünk egyik felét.
A barátság Hold,
amely ragyogóvá teszi lelkünk másik felét.
Nap és Hold mindannyiunk számára fénylik,
hogy lelkünket felemelje,
gondolatainkat csillagmagasságokig repítse.
(írta nap 3 Június személyes oldalaidon )

Váci Mihály: Dal útközben

Váci Mihály: Dal útközben

Felhő, felhő, szétszórt álom,
Száll a tűnő láthatáron,
Megyek a csikorgó úton,
Meddig, meddig, még nem tudom.

Megyek a csikorgó úton,
Meddig, meddig, még nem tudom.

Olyan a csend, olyan néma,
Hogy fel kell zokognom néha,
Olyan messzeségek, vágyak,
Nem is tudom, neki vágjak.

Olyan messzeségek, vágyak,
Nem is tudom, neki vágjak.
Sok szeretettel puszi Ili.

(írta nap 2 Június személyes oldalaidon )

Popper Péter GONDOLATOK

Minden kapcsolat, történés valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember. / Popper Péter/
NAGYON SZÉP HETED LEGYEN! PUSZI : KATA
(írta nap 2 Június személyes oldalaidon )

Rajkai Viktor:Találkozás

Rajkai Viktor
Találkozás
Sétáltam a Duna-parton, megrémültem látván,
Gondolatom az iskolába vezetett, látom e még őket tán.
Haladván az úton, csodálattal vívódtam a reménnyel, hogy
Személyesen találkozhassam embertársaim szemével.

Különös érzés a meghatódás, sírás lesz belőle,
Hasonló történet volt hajdanán, a futball meccsek vége.
Igen. A rövid múltunkban könnyebb volt gyerekként élni,
Nem felejtjük soha el, milyen boldog érzés füzitői embernek lenni.

Szia.Szép estét neked
(írta nap 31 Május személyes oldalaidon )

Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú

Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú
Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

Szép estét, áldott hétvégét kívánok, Ili.

(írta nap 31 Május személyes oldalaidon )

Szabó Gitta:Tűzről pattant...

Tűzről pattant
Pörgelábú
Táncot járó
Szikralány. …

Jó reggelt
Tűzről pattant
Pörgelábú
Táncot járó
Szikralány.
Izzó szoknya
Vörös uszály
Lángnyelvű a napsugár.
Aranyszínű napkelte
Ragyogó zenit
Köszöntelek ifjú hajnal
Jó, hogy láthatlak megint!

(írta nap 31 Május személyes oldalaidon )

Abraham Lincoln IDÉZET

A legvégén nem az fog számítani,
hogy mennyi év volt életedben,
hanem hogy mennyi élet volt éveidben.
Abraham Lincoln Szia.
Szép estét és vidám hétvégét kivánok neked

(írta nap 30 Május személyes oldalaidon

Dante IDÉZET

Oly furcsák vagyunk mi emberek:
lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Egymásról azt hisszük, boldog talán,
S írígykedünk egy-egy boldog szaván.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
Gondolatai tiszták, szabadok.
S nem vesszük, dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Különösen vagyunk mi emberek.
A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Hazugság az egész életünk,
Hisz akkor is sírunk, ha nevetünk"
(Dante)


(írta nap 30 Május személyes oldalaidon )

IDÉZET

A barátságot mondhatjuk egy kertnek, melybe sok-sok kis magot elültethetsz. Kedvesség és nevetés a locsolás, s a szeretet lesz a kinyíló virág.
Türelem, megértés, gyengéd figyelem napsütésnél jobban melegítenek,
Így nem hervad a szeretet virága, s aki ültette, örökké csodálja.

“Baráthoz akkor fordulunk,
Ha kell aki felvidítson.
A barátot nagyra tartjuk,
Hiszen kincs, nem holmi limlom
Barát, aki életünkbe
Hoz száz örömöt és csodát.
Ha van barátod, majd meglátod,
Egyre szebb lesz a világ.”

PETŐFI SÁNDOR:SZÁMŰZTEM MAGAMAT...

SZÁMŰZTEM MAGAMAT...


Száműztem magamat az emberek közűl,
Magányba mentem és mélyen rejteztem el;
Magam voltam csak ott és mégsem egyedűl,
Együtt valék a múlt ezer emlékivel.
És minden emlék oly gyászdolgokat beszélt,
Mik fölforgathatnák a szív s ész tengelyét.

Végigtekintettem tulajdon sorsomon
És a világ során. Az és ez oly sötét!
S az éjben, mely minket homályával bevon,
Nem látjuk már az ég vezérlő jobbkezét;
Csak úgy botorkálunk majd ide, majd oda.
Ha botlunk s elesünk, valóban nem csoda.

Igy van. S e gondolat, ez oly engesztelő,
Nagy úr ez, mely minden megbántást eltemet;
E gondolat, miként varázsvessző, elő-
Idézi ama mély rejtekből lelkemet,
Amelybe zárkozék, midőn az emberek
Olyan sokszor s olyan nagyon sértettenek.

Megengesztelt szivem egy zöld olajfa-ág!...
Minden tőled kapott sebem felejtve van;
Megbékűlő jobbom fogadd el, oh világ,
Nem volnál rosz, ha nem volnál boldogtalan.
Boldogtalan vagy s én sajnállak tégedet,
S akit sajnálunk, azt gyülölnünk nem lehet.

Dömsöd, 1846 május

Kis János: A barátság

Kis János: A barátság
Ti, legszebb órái lefolyt életemnek,
Kik hű barátokat adtatok lelkemnek,
Mikép rajzoljalak tábláján szívemnek?
Titek áldlak, míg foly egy cseppje véremnek!

Tinéktek köszönöm legszebb napjaimat,
Mellyek felderítik setét óráimat.
Ti gyújtjátok bennem szentebb szikráimat,
Melyek lelkesítik nemesb munkáimat.

Barátság! dicső szó, szent hangzat fülemben!
Te légy géniusom minden lépésemben.
Emelj fel karoddal porba-esésemben,
Ha te vissz, részem lesz halhatlan érdemben.

(írta nap 27 Május személyes oldalaidon )

IDÉZET

„S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy az összetört szíveket nem lehet többé eggyé ragasztani. Az életben is ennyi a tanulság. Ha egy ember egyszer bizalommal, feltétlen érzésekkel közeledett valakihez, s érzéseit megsértették, "szívét összetörték", soha többé nem tud igazi bizalmat, feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt. Nincs érzékenyebb anyag a földön, mint az emberi anyag. Képtelen arra, hogy elfeledjen egy sértést, mellyel lelkét vagy érzéseit illették. S bármiféle baráti vagy szerelmi találkozást hoz is még számára az élet, gyanakvó marad, minden kapcsolat torz és gonosz játékalkalom lesz számára, örökké bosszút akar. Ilyen az ember. Vigyázz, ha ilyen megsértett szívűekkel állasz szemközt: nem tudod őket megengesztelni. S nincs az a türelem, bölcsesség, nagylelkűség, szenvedély, mely az ilyen csalódott szíveket nyugtatni tudja.”

(írta nap 27 Május személyes oldalaidon )

IDÉZET

“Sokszor és sokat nevetni; elnyerni az intelligens emberek megbecsülését, a gyermekek ragaszkodását; kivívni az őszinte kritikusok elismerését és elviselni a hamis barátok árulásait; örülni a szépnek, megtalálni másokban a jót; jobbítani egy kicsit a világon – egy egészséges gyerekkel, egy parányi kerttel vagy azzal, hogy biztos lábon állva élsz; tudni, hogy legalább egyvalaki könnyebben lélegzik, mert te voltál. Ez a boldogulás, ez a siker.”

Alessandro Baricco: Ne gondold

Ne gondold, hogy az élet olyan, amilyennek képzeled. A saját útján jár. Te meg a magadén. És ezek nem azonosak. Bizony... Nem mintha boldog akartam volna lenni, nem. Pusztán menekülni akartam... menekülni, igen: menekülni. Csak később jöttem rá, minek kell a kiindulópontnak lennie: a vágyaknak. Az ember azt hinné, más az, ami megmenti: a kötelesség, a tisztesség, az, hogy jó legyen. Nem. A vágyak mentik meg az embert. Ez az egyetlen, ami valódi. Velük megmenekülsz. Csakhogy későn jöttem rá. Ha időt adsz az életnek, könyörtelen, különös fordulatokat vesz: és egy szép napon azt látod, hogy már csak úgy lehetnek vágyaid, ha bajt okozol velük magadnak. Ekkor minden felborul, nincs mód a menekülésre, minél jobban kapálózol, annál jobban belegabalyodsz a hálóba, minél inkább lázadsz, annál jobban sérülsz. És nincs menekvés. Túl későn kezdtem vágyakozni. Minden erőmmel. Annyi bajt hoztam magamra, hogy el sem bírod képzelni. Alessandro Baricco