ANGELUS SILESIUS/ A KERUBI VÁNDORBÓL
"A rózsa nem kutat, virágzik, mert virágzik, nem tud magáról és nem kérdez és nem vitázik. Mindez játék, mit az istenség szava éltet: saját magának ő gondolta ki a létet. Mondják, mindene van, s koldus néki az ember: jó, de hát mit akar az én szegény szívemmel? Megállj! Hová rohansz? Tebenned van a menny, másutt meg nem leled az Istent sohasem. Imádkozunk: Uram, te döntesz, senki más - s íme ő nem akar, ő örök hallgatás. Ember, míg vágyod az Istent a hit tüzében, addig az ereje még nem járt át egészen. Istenhez a szív egyszerűen benyit; ész és szellem soká vár, míg beengedik. Egy menyasszonyi csók Istennek több lehet, mint a sok munka, mely napszámért sírba megy. Ember, amit szeretsz, azzá lesz változásod; istenné, ha hiszed, földdé, ha azt imádod."