Weöres Sándor , Ballada három

Weöres Sándor , Ballada három

Lehullott három falevél

észrevétlen az őszi ágról.

És jött a szél, a messzi szél,

egy messzi, másik, új világból -

Elröpült három falevél


————————-


Az egyik magasba vágyott:

talált a felhők közt új világot,

emelte, emelte a szél.


A másik rohanni vágyott:

magasba hágott és mélybe szállott,

sodorta, sodorta a szél.


Harmadik szédülni vágyott:

szemét lehúnyta, semmit se látott,

kavarta, kavarta a szél.

Lobogott három falevél.


————————–


Lehullott három falevél

tehetetlenül a világból.

Ott lenn a sár, fekete, mély -

ki emel fel az őszi sárból,

ti szegény három falevél?

Weöres Sándor: Tíz lépcső

Weöres Sándor: Tíz lépcső

Weöres Sándor: Tíz lépcső

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad. Nyûdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erõ legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Ûzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.

Weöres Sándor idézet

"Szórd szét kincseid, a gazdagság legyél te magad. Nyűdd szét díszeid, a szépség legyél te magad. Feledd el mulatságaid, a vígság legyél te magad. Égesd el könyveid, a bölcsesség legyél te magad!"
Weöres Sándor

Weöres Sándor:Vonj sugaradba

Weöres Sándor:
Vonj sugaradba
Vonj sugaradba Istenem!
mint madár a fészkére, szállnék hozzád,
de látod, a rét örömei közt
elpattant a szárnyam csontja.
Végy kosaradba Istenem!
mint hal a horogra, sietnék hozzád,
de látod, a gyürüző mélynek
rám-tekeredett ezernyi hínárja.
Lelkemet mért áztatod
maró-lúgban évek óta,
ha sose végzel a mosással?
Kondérodban a tüzes lé
minek fortyog körülöttem,
ha sohase puhulok meg?
Mit akarsz szőni belőlem,
ha mindig szétmállok, mint a szecska;
Gonoszaid megtérnek, de hozzám
sose jön el a te országod.
Szívemet kétféle húzás tépi,
egyre lyukasabb, egyre zavartabb –
ládd-e, sokszor már azt se tudom,
melyik a te horgod zsinegje
s melyik a mélység inda-köteléke.
Vonj hevesebben! ön-erőmből
nem jutok én soha hozzád.

Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak...

"Ki minek gondol, az vagyok annak...

Mért gondolsz különc rokontalannak?

Jelet látsz gyűlni a homlokomra: te vagy magad ki e

jelet vonja s vigyáz, hogy fénybe vagy árnyba játszik,

mert fénye-árnya terád sugárzik.

Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:


rajtam látsz törvényt saját magadról.

Okosnak nézel? hát bízd magad rám.

Bolondnak nézel? csörög a sapkám.

Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;

ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:

mint tükröd, vagyok leghűbb barátod."
/Weöres Sándor/

Szép jó reggelt kivánok

Weöres Sándor: Kismadarak

Weöres Sándor: Kismadarak

Nyitottad az ablakot:
szállj be, napsugár!
Hogy csivogott-csattogott
rengeteg madár:

aranymálinkó, pirók,
feketerigó,
sármány, vörösbegy, kukó,
csíz, tavaszhivó,

pinty, királyka, őszapó,
volt vagy milliom,
elsorolni nevüket
én nem is birom.

Azt tudom csak: valahány
téged szeretett,
mikor szobád ablakát
nyitotta kezed,

behajolt egy lombos ág,
bimbós, eleven:
mind ott ültek gallyain,
aztán kezeden.

Fuvolázták nevedet
a kismadarak,
mind másként! Hát nem tudom,
hogy is hívjalak?


(írta nap 5 Június személyes oldalaidon )

Weöres Sándor idézetek

Weöres Sándor idézetek
Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.

Weöres Sándor: Kismadarak

Weöres Sándor: Kismadarak
Nyitottad az ablakot:
szállj be, napsugár!
Hogy csivogott-csattogott rengeteg madár:
aranymálinkó, pirók, feketerigó, sármány,
vörösbegy, kukó, csíz, tavaszhivó, pinty,
királyka, oszapó, volt vagy milliom,
elsorolni nevüket én nem is birom.
Azt tudom csak: valahány téged szeretett,
mikor szobád ablakát nyitotta kezed,
behajolt egy lombos ág, bimbós,
eleven: mind ott ültek gallyain, aztán kezeden.
Fuvolázták nevedet a kismadarak, mind másként!
Hát nem tudom, hogy is hívjalak?