Remény
Hazug érzés,
mégis sokan keresik.
Sokan mint a havi vérzést,
talán annyira szeretik.
Elejében fényesen ragyog.
Mutatja kijelölt utad.
Nevetve nézi boldog arcod,
és uticélod felé mutat.
Mikor a cél elúszott,
ő elfordul és háta mögött
elejt egy búcsúszót,
majd a markában röhög.
A földre rogysz, hogy ismét
oly könnyűszerrel átvert.
Szádban érzed mérgét,
mit titkon neked kevert.
Tovább éled szürke életed,
míg nem találsz újabb célt.
Tudod, hogy a remény átver téged,
de oly édesen kacsint feléd ismét.
Belemész a játékba, mit már élvezel.
Olyan jó reménykedni, hagyni magad.
Figyelni az agyadba általa iktatott képeket.
Érezni, ahogy édes nedüjével itat.
Beliczay Bese
(írta 1 nappal ezelőtt személyes oldalaidon )