Gyulavári Petra:Rím nélküli Boldogság

Rím nélküli Boldogság

Régóta fejemben motoszkál egy szó.
Nem ejtem ki elégszer.
Nem gondolok rá elégszer.
Nem érzem, nem látom napjaim sivatagában.
Pedig ott van. Hozzám tartozik.
Szellemem mozaikja.
Suttog a lelkemben.
Ez melengeti arcom és szívem.
Ez a mosolyom forrása.
Ez sarkall nevetésre.
Ez hajt a célokhoz.
Ez a létem fő értelme.
Ez a szó, amivel nem törődtem.
Nem vettem tudomásul bennem növekvő erejét.
De a kacagásom megmutatja,
Hogy bár annyi gondot lát szemem,
S gyakran elmélyül a sötét tengerben,
Én mégis napról-napra, újra és újra:
Boldog vagyok!
Gyulavári Petra

Gyulavári Petra

Mássá váltam
Mássá váltam.
A szokott értelemben.
Új ember, új helyzetekben.
Hatottak rám emberek, tárgyak, és szagok.
Igen. Másoknak is köszönhető, hogy ilyen vagyok.
Néha szeretem, vagy gyűlölöm magam.
Választásom nincs, ezt én is akartam...
Lelkem ujjongott, ha új útra tértem,
Akarom! - dübörgött a szívem.
Vagy csak megtörtént, én észre se vettem,
Utólag magamon mélyen elképedtem.
Más ember lettem a hosszú út alatt,
A régi gyenge volt, választás nem maradt!
Magamon kacagok milyen naiv voltam,
Ezt a részemet, itt hagyom a porban...
Megújultam. Erősebb lettem.
Magamban új dolgokat felfedeztem.
A poros úton valami felébredt bennem.
Olyan vagyok most, amilyet elképzeltem...
Gyulavári Petra