Márai Sándor

Még mindig, valahányszor csak megszólal a telefon, végigfut rajtam az üde villanyütés, mintha a csörömpölés mögött tisztán és értelmesen megszólalna végre a Hang, melyre eszméletem első villanása óta várok - a Hang, amely végre megmondja, elhív, útbaigazít, s rögtön egyszerűbb és értelmesebb lesz minden. De mindeddig téves vagy fölösleges volt minden kapcsolás. Valami tökéletlen még: a találmány vagy a hozzá való élet. (Márai Sándor)

Márai Sándor - Kíváncsian várom a keselyűt

Márai Sándor - Kíváncsian várom a keselyűt

Márai Sándor - Kíváncsian várom a keselyűt

Nem tudom, mikor történt. Semmi se
Árulta el. Szemem, fogam, hajam
Nem adtak jelt. Neve nincs. Szomorúbb
Nem voltam, se vígabb, néztem hideg
Figyelemmel, mit látnom adatott.
Kutyám növését, s emberek jaját
Hallgattam, a kis, együgyű halál
Buta arcát lestem kíváncsian.
Nem tudom, mikor történt. Se a nap,
Az évszak sem jelezte. Tán hotel-
Ágyban feküdtem akkor. Vagy leány
Testét figyeltem, ahogy kéj veri,
Vagy nyakkendőm bogoztam, tán szmoking
Feszült rajtam, sétálva jöttem éjjel
Zenével a fülemben. Öregebb
Se lettem, nem ez az. Csak hirtelen
Elszakadt valami, sugár, fonál,
Hajszálerecske tán, mi kötözött
A többihez, mindenhez, ami él.
Nem vagyok rosszabb. Csak idegenebb,
Magányosabb. Azóta tart. Soha
Nem várok semmire. Szemem nyitott,
Így fekszem éjszaka. Csak idegen
lettem a földön, ennyi az egész.
A szemétdomb is túl finom nekem.
Kíváncsian várom a keselyűt.

Márai Sándor

"Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben … Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra … Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között." (Márai Sándor)

Márai Sándor: Az igazi (részletek)

Márai Sándor: Az igazi (részletek)
Mert nem lehet csak a valóságnak, a célszerűnek élni... Valami fölösleges is kell az élethez, valami rikító és csillogó, valami szépség, ha még olyan olcsó szépség is. Az emberek legtöbbje nem bír a szépség káprázata nélkül élni. Valami kell, ha más nem, egy hatosos képeslap, mely - vörös és arany színekben – a naplementét ábrázolja vagy a hajnalt az erdőben. Ilyenek vagyunk

Márai Sándor idézet

"...A barátság nem eszményi hangulat.A barátság szigorú emberi törvény.Az indulaton,az önzésen túl élt ez a törvény az emberi szívekben,a barátság törvénye.A barátságot nem érhette csalódás,mert nem akart a másiktól semmit,a barátot meg lehetett ölni,de a barátságot,mely a gyermekkorban szövődött két ember között,talán még a halál sem öli meg:"Nagyon szep gondolat...koszonom:o)Ezek a baratsagok a legszebb ajandekok egy eleten at.

Márai Sándor: A szomorúságról

Márai Sándor: A szomorúságról


Ne kergesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis: a szomorúság megszépíti az életet...

Először is: az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezz csak... Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben.

Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!

Márai Sándor: Füves könyv - Az igényről

..És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre.
Ez a legfontosabb.
A tömegek világa csak moho de nem igényes.
Te maradj mértéktarto és igényes. ...
Ne finyásan és orrfintorogva válogass,
hanem szigoruan és könyörtelenül.
Nem lehetsz elég igényes erkölcseikben, szellemiekben.
Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez érték, ez vacak.
Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot."

(írta nap 17 Június személyes oldalaidon )

Márai Sándor: Egy polgár vallomásai

Most már tudom, hogy az ifjúság nem idővel lemérhető életszakasz, egyszerűen csak állapot, melynek kezdetét és végét nem lehet évszámokkal jelölni. Az ifjúság nem kezdődik a pubertással s nem végződik egy bizonyos napon, mondjuk negyvenéves korunkban, virágvasárnapján, délután hatkor. Az ifjúság, ez a különös, egyáltalán nem “viharos” életérzés, megtörténhetik velünk, mikor legkevésbé figyelünk reá s legtöbbször, mikor nem is készültünk fel hozzá s nem is várjuk különösebben. Szomorú, tiszta és önzetlen állapot ez. Erők sodornak, melyekkel nem vitázol.
Szenvedsz is tőle, kissé szégyelled is, szeretnél mielőbb túlesni rajta, “felnőtt”-nek lenni, szakállal, bajusszal, elvekkel és kegyetlen-félreérthetetlen emlékekkel. Egy napon felébredsz s más a világítás körülötted, más a tárgy jelentősége, a szavak értelme. Útleveleid adatai és tested erőtartalékai szerint még fiatal vagy; talán férfi sem lettél még közben, az igazi, a kiábrándult és felelős értelemben. De az első
ifjúság, az a szendergés, az a sértődött-ártatlan állapot már megtörtént veled. Valami más kezdődött helyette, az élet egyik felvonásköze elmaradt. Varázslatból ébredsz és csodálkozol. Olyan “apres” (után, múlva) -érzés ez, nem hasonlít semmiféle testi élményhez, de penetráns-keserű, kiábrándultság illan az alján. Amíg tart, csaknem sebezhetetlen az ember.



Márai Sándor: Egy polgár vallomásai