Csillagokra néz a gyermek:
"Adj közülük jó anyám-
Mond- hadd játszom vélek én is oly szépen néznek le rám."
"Gyermek messze ég a csillag.
Emberkéz nem éri fel
Ott a szellemek hazája mély titokban ünnepel.
" És a gyermek fájdalommal anyjának karára dül:
"Miért is oly szép a csillag, ha ég elérhetetlenül"
Föltekint könnyes szemekkel, és a csillag im leszáll.
Bájsugáru halvány arca a gyermek könnyében áll.
Néz az ifju lángszemekkel.
Vágyon szivet, vágyva hont.
És e két vezércsillaggal hévvel a csatába ront.
Ah, de látja, lány szerelme
Mint a csillag oly hideg.
S szolgabünnel lelkeikben
Születnek az emberek.
Gyermekálma jő eszébe
Hü anyáért néz körül.
Édes anyja már csak a föld,
Felzokog s ölébe dül.
És leszáll a csillag ujra,
Sirja ormán ott viraszt.
Óh való-e most, vagy ujra
Egy könyü rajzolja azt?
/Madách Imre/ Csillagok
(írta nap 23 Június személyes oldalaidon )