"Mosolyában tündérek rejtőznek,
És előlépnek, ha szemedben tűz ragyog.
Nevetve nézel rá, mert hinned kell,
Hogy mosolyából tündérek szállnak fel.
Haja mint az ében, vállát simogatja
Kecsesen mozdul, nemes vadhoz méltón
A felhők felett szárnyal kacéran nevetve,
Mikor kedvesen szólsz hozzá mindent feledve.
Bátran néz hátra, miközben előre nem tör
Mögötte fagy, előtte napsugár hadak
Miért szalad a dermesztő hidegbe ő se tudja,
De vakon bízik abban, hogy az élet megsúgja."
Blaha Krisztián