Batsányi János: Bíztatás
A Hazáért élni, szenvedni, s jót tenni,
Ügye mellett önként s bátran bajra menni,
Kárt, veszélyt, rabságot érte fel sem venni,
S minden áldozatra mindenha kész lenni –
Barátom! oly dolgok, mellyek az embernek
Dicsőség mezején oszlopot emelnek,
S mellyekért (bár, míg élsz, sokan nem kedvelnek)
A Jók sírodban is áldanak tisztelnek.
A magyar író
„Mint égõ fáklya, mely setétben lángol,
S magát megemésztve másoknak világol.” -
Míg az értetlenek nagy-bátran itélik,
S a gyáva rablelkek gúnyolhatni vélik;
Míg a Bölcs örömmel szemléli, csudálja,
Mint oszlik az elmék éjjeli homályja:
Õ, (noha van máris, ki szívbõl dicséri,
S hogy jót akart és tett, nyilván megisméri),
Saját érdemében lelvén fõ jutalmát,
Népe jobb részében veti bizodalmát;
S reményli, hogy Árpád igaz maradéki
Hív fáradozásit megköszönik néki.
(1820-as évek.)