Zuhanok
Zuhanok.
És forog a világ.
Szédülök, és várom a végső földetérést.
Várom? Talán tényleg így van.
Vagy csak az idő heves száguldása
Az, ami visz a pusztulásba.
Zuhanok. És könnyeket, fájdalmas arcokat látok.
Kissé elmosódott, megnyúlt arcokat. Egy-egy mosolyt,
de nem teljesen őszintét, pillanatnyi boldogat.
Zuhanok. És látom a vért.
Az enyém és másoké. A kipréselt
nevetések vajon mennyire voltak
az enyémek? Minden táj egy-egy
lelkiállapot- mondják, és egyre
inkább hiszem.
Zuhanok.Gondolok jövőre, pedig mindjárt földet fogok érni.
Látok sikereket, hazugsággal. Elkenődött hazug érzelmeket.
Látok álmokat, mik meg sem valósulhattak soha.
Zuhanok. Látok egy-két barát-foltot, nagyon enyhén, alig láthatón. Szeretnék
kiugrani, de az Élet karja szorít.
Körbenézek. Néhány rokon csalódott
fénye villan. Kiábrándult tekintetek
mindenütt.
Zuhanok.
Érzem a csaló boldogság hamis szagát. Oly rövid az Élet, ami derekam fonja át,
majd leugrik a szakadékba karjai közt velem...
Zuhanok. És várom a földetérést.